Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Király Gyöngyi ve magunkat pontosabban határozhatjuk meg gondolatainkat. Hiszen alapvető emberi, és nagyon emberi tulajdonság, hogy nyelvet hozunk létre, hogy kifejezzük magunkat. Ahogy azt Van Dijk állítja: „Általánosságban nincs olyan szemiotikus kód, amely annyira kifejező és tiszta lenne a jelentések, ismeretek, vélemények és különböző társadalmi hiedelmek közvetlen kifejezése terén, minta természetes nyelv."32 A diskurzust követve logikusan fölállíthatunk „diskurzusrendeket"33, amelyek tulajdonképpen a társadalmi gyakorlatok szemiotikus megjelenései, azaz ahogy a nyelvet (a társadalmi hálót) egyes eseményeken használják (társadalmi esemény). Fairclough szerint maga a szemiózis is társadalmi gyakorlat34, de ezek beágyazottsága miatt, tulajdonképpen minden más gyakorlatnak van szemiotikus vonása. (Fordítva ez nem feltétlenül igaz, hiszen itt a nyelvi kifejezés egyetemességéről van szó, tehát arról, hogy valamiféle nyelv mindenhol létezik). A szemiózis háromféleképpen játszhat szerepet a társadalmi gyakorlatokban: önmagában, mint cselekvés, mint reprezentáció, és mint létforma vagy identitás. (Mondok neked valamit, mert közölni akarok valamit; valahogy és valamit mondok, mert képviselni akarok valamit számodra; az, amit kifejezek és ahogy mondom, önvallomás is.) Mint társadalmi cselekvés a szemiózis zsánereket teremt, azaz különleges helyekhez, eseményekhez kötött nyelvhasználatot, ez alapján beszélhetünk politikai diskurzusról mint egyfajta zsánerről, vagy ilyen például a hallgatóság előtt tartott beszéd zsánere. Reprezentációként a szemiózis diskurzusokat teremt, és így beszélhetünk politikai, orvosi, műszaki diskurzusról. Identitásként pedig a szemiózis stílusokat teremt, amelyek általában személyhez vagy pozícióhoz kötöttek. Szövegek esetében (főleg ha több szöveget vizsgálunk) az elemzés általában interdiszkurzív, azaz a zsánereket, stílusokat, diskurzusokat együtt tanulmányozzuk, ez egyébként lehetővé teszi a kontextus jobb vizsgálatát. Elemzésemben hivatalos beszédeket, interjúkat használok fel a politikai diskurzus területéről, mivel az elhangzott beszédeket államokat képviselő emberek mondták el. (Ez persze nem jelenti azt, hogy például egy nem állami képviselő nem tarthat politikai diskurzus körébe tartozó beszédet, de azt általában például nem varrónőként teszi, hanem támogatóként vagy tüntetőként, az állami képviselők hivatalos megnyilatkozásai azonban mindenképp a politikai diskurzusba tartoznak.) Mivel a szövegek paraméterei nagyon hasonlók, megállapíthatjuk, hogy azok a hivatalos beszéd zsánerébe tartoznak. A politikai diskurzuson belül a hivatalos beszédet mint zsánert elemzem, de ezen belül várhatóan további, a témával kapcsolatos attitűdöt is felfedő zsánerek találhatók. Van Dijk a szemiózis három dimenzióját különíti el: nyelvhasználat, a hitek, hiedelmek átadása és az interakció.35 Ezek a kategóriák összecsengenek a zsáner, stílus, reprezentáció kategóriákkal. E kategóriák vizsgálata általában összefonódik a diskurzuselemzésben, e tanulmányban pedig azt a kérdést vizsgálom, hogy a nyelvhasználat mennyire harmonizál a társadalmi interakciókkal, és hogyan befolyásolja a társadalmi hiedelmeket. 118 Külügyi Szemle
