Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Masát András a panelépület posztszocialista „diszkrét bája" helyett a történelmi helyen, egy korszerű épületben kapjon helyet, és végre tartalom és forma egységében tudjon aktuális kultúrdiplomáciai feladatainak eleget tenni. Az érvelés arra is kitért, hogy az új épület- a Brandenburger Tor közvetlen szomszédságában lévő, új nagykövetségi épülethez méltó külsővel - jelezheti azt is, hogy Magyarország németországi képviseleteinek külső megjelenésével is a kapcsolatok kiemelt szerepét hangsúlyozza. Ezenkívül az új Berlinben egy ilyen esemény, amely a közös berlini és magyar tudományos és kulturális hagyományra építve modern tartalmakat kíván közvetíteni, kitűnő kiindulási pontot nyújthat egy olyan kulturális stratégiának, amely a főváros folyamatosan alakuló kulturális erőterében szerepet kér, és a modern Berlin (és Németország) kulturális dialógusainak aktív résztvevője lehet. Miután az elvi jóváhagyás megszületett, és hosszasabb periódus után az új Collegium Hungáriáim felépítésének pénzügyi konstrukciójáról is döntött a minisztérium (a NKÖM, aztán az OKM), kezdetét vehette a felkészülés egy koncentrált kulturális megjelenésre is, amelyet hasonló külföldi jelenlétek mintájára Németországi Magyar Kulturális Évadnak hívhatunk, azzal a döntő különbséggel, hogy ez az évad csaknem másfél évig tartott, három szakaszban, három különböző hangsúllyal/tematikával, és itt is kurátori cserékkel. A Collegium Hungaricum alapkőletételétől a futball-világbajnokságig 2006. március 9-én a Collegium Hungaricum alapkőletételével indult az évad, amely az Ungarischer Akzent címet kapta. Ez a német elnevezés azért volt találó, mert egyrészt utal a németek által azonnal felismerhető magyar akcentusra. Másrészt - és ez a második jelentés még fontosabb - az évad koncepciója eleve arra épült, hogy a német-magyar kapcsolatok a múltban annyira szorosak voltak, hogy nem egyfajta bemutatás/bemutat- kozás kell (lásd a nagy-britanniai Magyar Magic című évadot), hanem arra van szükség, hogy a fennálló és már kialakult képek (és klisék) Magyarországról módosulhassanak, kiegészülhessenek, azaz újabb hangsúlyokat kaphassanak; arra, hogy bemutathassuk - mint a könyvvásár óta már oly sokszor - hogy Magyarország több, mint Piroska, puszta, paprika. Az évad időbeli elhúzása azonban ellentétes volt a hagyományokkal, hiszen addig éppen a helyileg és időben is koncentrált programsorozat volt az évad lényege. A Collegium Hungaricum épületének előtérbe helyezése igényelte a másfél éves periódust. A magyar kulturális kormányzat fel kívánta hívni ugyanis a figyelmet egyik legnagyobb külföldi (nem véletlenül németországi) kulturális beruházására, a figyelemmel együtt pedig egyben az újjáépülő dinamikus német fővárosban az új épület pozicionálását kívánta szolgálni. A régi épület idején - a szükségből erényt kovácsolva- nagyon sok rendezvény házon kívül, német partnerekkel együtt valósult meg. Most az építkezés beindulása a magyar és a német kultúra berlini képviselőinek azt a lehetőséget jelezte/közvetítette, hogy a jövőben - a partneri kapcsolatok megtartásán és elmélyítésén túlmenően - már egy új és méltó helyszínnel bővülhet azoknak a berlini 96 Külügyi Szemle
