Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások szágok részéről a politikai és gazdasági kritériumok teljesítésére. A követelményekhez hozzátartozik a szólásszabadság, a nemek közötti egyenjogúság, a kisebbségvédelem és a vallásszabadság is. Törökország ezeket nem teljesítette. A CDU ezért a teljes tagság helyett a „privilegizált partnerség" kialakítását tartja a helyes megoldásnak. Ezzel szemben az SPD a kibővítést a sikeres békepolitika részeként kívánja folytatni. Támogatja a törökök belépését, amint azok teljesítik a szükséges feltételeket. A nyugat-balkáni államok csatlakozásának lehetőségét pedig továbbra is támogatja.32 Minden párt kiemeli programjában az emberi jogok jelentőségét és az ENSZ, valamint más nemzetközi szervezetek erősítését és reformját, továbbá egy elkötelezett fejlesztési politika jelentőségét. A CDU és az FDP külön hangsúlyt fektet arra, hogy az ENSZ - reformok útján - összhangba kerüljön a 21. század gazdasági és politikai követelményeivel, és mint második legjobb megoldás, Németország állandó ENSZ BT- tagsága mellett foglal állást, legalábbis addig, amíg egy közös európai tagság lehetősége létre nem jön. A Zöldek azt hangsúlyozzák, hogy a rövid távú érdekpolitika és az igazságtalan gazdasági kapcsolatok a világot vesztesekre és nyertesekre osztják fel, ezért egy új, globális szinten megvalósítandó „társadalmi szerződésre", az Észak és Dél közötti érdekegyeztetésre, párbeszédre és többoldalú együttműködés kialakítására van szükség.33 Az FDP neoliberális álláspontja a tényleges szabályozások politikáját kereskedelmi protekcionizmusnak tekinti, és elutasítja, míg a Baloldal és a Zöldek a fejlődő országoknak éppenséggel több védelmi mechanizmust engednének meg, és a szegény államok adósságainak elengedését is erőteljesebben támogatnák. A pártok és a NATO A Baloldal kivételével minden párt a NATO mellett kötelezi el magát. A Zöldek ugyanakkor a transzatlanti biztonsági együttműködésben elengedhetetlennek tartják a reformokat annak érdekében, hogy a szervezet már középtávon a közös biztonságon alapuló mechanizmussal rendelkezzen. A CDU/CSU szükségesnek tartja a NATO új stratégiai koncepciójának kidolgozását, de abban is a kollektív védelem elvének kell a központi kötelezettségnek maradnia még akkor is, ha a béke és stabilitás nemzetközi méretekben történő biztosításának feladata került előtérbe. A NATO-nak nyitottnak kell lennie új tagok befogadására, ha felvételük minden tagállam számára valóban több biztonságot teremt. A Zöldek ugyanakkor elutasítják még a lehetőségét is annak, hogy a NATO világrendőrré váljon. A kérdésben ismét a Baloldal álláspontja a legradikálisabb: szerinte ugyanis a szervezetnek fel kellene oszlatnia magát, és egy kollektív biztonsági rendszert kell létrehozni Oroszország részvételével.34 A Bundeswehr nemzetközi alkalmazásának kérdésében az álláspontok spektruma - a CDU-tól a Zöldek felé haladva - annak szövetségi keretekben történő és érdekalapú alkalmazásától egészen a szigorú nemzetközi jogi feltételek mellett megvalósuló, végső eszközként való bevetéséig terjed. A CDU/CSU a szövetségi köztársaság érdekeit 2009. ősz 71
