Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? sén felül az intézményépítés szerves részét képezi a helyi politikai intézmények, a civil társadalom, a jogrendszer kialakulásának elősegítése. A külső fél beavatkozása után az intézményépítésnek három fázisát lehet elkülöníteni. A nem működő államban először is meg kell teremteni az alapvető adminisztráció eszközeit, a politikai konzultáció mechanizmusát és az alapvető közszolgáltatásokat. Létre kell hozni azokat a politikai és adminisztratív szerveket, amelyek lehetővé teszik a fenntartható demokratikus intézmények kialakulását. Számos nem működő állam esetén a helyzet azonban nem indokolja a közvetlen külső beavatkozást, ilyenkor a kormányzatot segítő intézkedések bevezetése a bevett szokás. Például az Európai Unió vagy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap gyakorlata is ezt mutatja, nevezetesen a „jó kormányzás" propagálása, bírák képzése, törvénykönyvek megalkotásában való segédkezés, a rendőrség átalakítása vagy a választások tisztaságának felügyelete.54 Az intézményépítés fentről lefelé haladó folyamat, de az ellentétes irány szintén befolyásolhatja az intézmények működésének sikerét. A társadalomban létezik a bizonyos intézményi formák felé artikulálódó igény, amely az intézményépítés keresleti oldalát jelenti. Az intézmények nem tudnak fennmaradni ezen igény vagy kereslet létezése nélkül. A valóságban azonban a „jó intézmények" nem minden esetben képesek arra, hogy megteremtsék a keresletet maguk iránt, példa erre a nem működő államok egyik jellemzője, hogy az „intézményi kereslet" pont a rossz intézmények iránt nyilvánul meg, például a gyenge kormányzatot preferáló hadurak vagy korrupt hivatalnokok felől. Az európai államok kialakulása során bebizonyosodott, hogy egy külső sokk is meg tudja teremteni a keresletet. Franciaország vagy Svédország példája is mutatja, ahogy a háborús fenyegetettség hatására kialakultak a centralizált intézmények, mert a biztonság iránti igény megteremtette a keresletet az erős központi kormány iránt, amely védelmet nyújt a külső fenyegetéssel szemben. Ugyanez nem működhet a fejlődő világban, mert az adoptálta a nyugati katonai technológiákat anélkül, hogy az intézményrendszer igazodott volna hozzá.55 A hidegháború után a demokrácia már nem a szovjet ideológia ellentéteként jelent meg, hanem olyan eszközként, amely az államkudarcokból fakadó problémák kezelésére szolgál. A politikai berendezkedés erőltetett megváltoztatása elé a szovjet államépítési folyamat negatív példát állít ugyan, de a különböző törésvonalak mentén, mélyen megosztott társadalmakban szükség van valamiféle közös identitásra, és ez lehet a demokratikus értékrendek iránti lojalitás. Az intézményépítés azon lépései, mint az átmeneti kormányzat felállítása, a választások kiírása vagy az alkotmány megalkotása, a demokratizálás kulcselemei. Az alkotmányban rögzített demokratikus intézmények társadalmi legitimációját a választások adják meg. A demokratizálás azonban nem merül ki ebben, a demokrácia megteremtésének legfontosabb alapfeltétele a joguralom érvényesülése. Ez érthető, hiszen az állam nem az intézményeket működtető személyzetben, hanem az intézmények mögött meghúzódó eszmei valóságban, azaz a jogrendben 2009. tavasz 57
