Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások sadalmi csoportokra kell korlátozódnia. Ezért a legalacsonyabb adótétel tíz százalékra történő csökkentését követelik, és a könnyítések biztosítását az 52 882 euró éves adózott jövedelemig. A CDU/CSU-val szemben indokoltnak tartják a tőzsdei értékpapírforgalom után fizetendő fél-, különleges esetben másfél százalékos forgalmi adót, s kemény fellépést helyeznének kilátásba az adóparadicsomok és az adócsalások ellen. A menedzserfizetések korlátozása éppúgy szerepel a programjukban, mint a hibás döntések utáni felelősségre vonás szükségessége. Az uniópártok programjához hasonlóan ebben is nagy hangsúlyt kap a banki és pénzpiaci felügyelet megerősítése, sőt még a Nemzetközi Valuta Alap ellenőrzése is. A Baloldal ugyancsak az adóreform híve, érvelése szerint azért, hogy az „alulról felfelé irányuló újraelosztás" befejeződjön, sőt iránya megforduljon. Ennek megfelelően azt javasolja, hogy az adómentes jövedelmek felső határát kilencezer euróra, a legnagyobb adókulcsot pedig ötvenhárom százalékra emeljék fel. Meghirdette az örökösödési és a társasági adó felemelését tizenötről huszonöt százalékra. A Zöldek programja elutasítja a hitelekkel finanszírozott adócsökkentést, és a legmagasabb adókulcs negyvenkettőről negyvenöt százalékra, az adómentes jövedelem 8004-ről nyolcezer-ötszáz euróra történő emelésének szükségességét hangsúlyozza. A különbségek ellenére, a pénzügyi válság miatt a pártok álláspontja számos vonatkozásban közel áll egymáshoz. Az unió az egységes szabályozás és - az egy szervezetben egyesítendő - pénzügyi felügyelet mellett foglal állást. A pénzügyi piacoknak az SPD is új szabályokat kíván bevezetni. A Hedge-fondokat és a magán részvényalapokat nagy kockázatuk miatt regisztráltatná, és szigorúan ellenőriztetné. Az FDP az egyetlen olyan párt, amely az államra alapozott gazdaságot teljesen elutasítja. Szerinte a szabályozás eredménytelensége az államok és nem a piac kudarca, ezért a nemzeti és nemzetközi szintű bankfelügyeletet kell haladéktalanul hatékonyabbá tenni. Az összes közül a Baloldal programja a legradikálisabb: államosítaná a magánkézben lévő bankokat, és az egész pénzügyi szektor feletti állami ellenőrzést követeli. Munkaerő-politika A pártok programjainak eltérései megmutatkoznak a munkaerő-piaci elképzelésekben is. A CDU/CSU világosan leszögezi, hogy a bérmegállapítás a munkaadók és a munkavállalók ügye (bérautonómia elve), s nem az állam feladata. Az uniópártok elvetik a minimálbért, mivel bevezetése - érvelésük szerint - munkahelyek megszüntetéséhez vezet. Ehelyett az úgynevezett „kombi" modellt részesítenék előnyben: azaz minimáljövedelem bevezetését, amelyet az állam szükség esetén kiegészít, de kötelezettségvállalása minimálisra korlátozódik. A „Munkát mindenkinek!" az ő felfogásukban azt jelenti, hogy a munkahelyteremtéshez mindenkinek hozzá kell járulnia: a hosszan tartó munkanélküliség a helyi közösségek és az országos munkaügynökségek közötti szoros együttműködés keretében oldható meg. 2009. ősz 67