Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Peisch Sándor: "Soha nem felejtjük el nektek...". A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben
Peisch Sándor A magyar-német kapcsolatok tekintetében a korai kilencvenes évek legfontosabb nemzetközi jogi aktusa a baráti együttműködésről és európai partnerségről 1992-ben aláírt szerződés volt. Amint a szerződés 1. cikke kimondja: „A Szerződő Felek kapcsolataikat hagyományos barátságuk és közös kulturális örökségük szellemében alakítják, és a mélyreható európai változások adta új lehetőségeket e kapcsolatok elmélyítése érdekében hasznosítják. A Szerződő Felek minden téren a két országot összekötő különleges kapcsolatoknak megfelelő szoros baráti együttműködésre törekednek." Az NSZK kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja hazánk közeledését az EK-hoz. 3 cikk (2) bekezdés: „Az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság közötti társulási egyezmény megkötése alapot teremt ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság politikai és gazdasági téren átfogóan közeledjék az Európai Közösséghez. Ezt a folyamatot a Németországi Szövetségi Köztársaság lehetőségei keretein belül minden erejével támogatni fogja." Ugyancsak vállalta, hogy előmozdítja a hazánkban megindult gazdasági átalakítási folyamatot. Erről all. cikk (2) bekezdésében a következőket olvashatjuk: „A Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy szükség van a Magyar Köztársaságban megindított gazdasági átalakítási folyamat nemzetközi együttműködés útján történő támogatására. A Németországi Szövetségi Köztársaság kész mind bilaterális, mind multilaterális síkon a Magyar Köztársaságot támogatni a fejlett szociális piacgazdaság megteremtése céljából." Ez a szerződés gyakorlatilag átfogja az élet minden területét, ösztönzi a kapcsolatok kiépítését és elmélyítését, mintegy a két ország közötti alapszerződésnek tekinthető. (A 2000-es évek elején voltak olyan nézetek, hogy a magyar EU-tagság létrejöttével a szerződés betöltötte hivatását, de ezen nézet képviselői szerencsére oly csekély politikai súlyt jelentettek, hogy hangjuk nem hallatszott messzire. És ami a leglényegesebb: a szerződés továbbra is szilárd hivatkozási alap a fejlődést előmozdítani kívánó erők számára.) A két német állam egyesülése, de főleg az alapszerződés aláírása után dinamizálódtak a kapcsolatok: rendszeressé váltak a felső szintű politikai konzultációk, delegációs utazások. A két országban viharos gyorsasággal épült ki a diplomáciai és konzuli képviseleti hálózat. A bonni nagykövetség mellett Berlinben létrejött a bonni nagykövet berlini hivatala, megnyílt a müncheni, a stuttgarti és a drezdai főkonzulátus, a stuttgarti kulturális intézet, illetve Pécsett megkezdte működését a német főkonzulátus. A kezdeti lelkes intézményépítésnek azonban hamarosan gátat szabott a pénzügyi realitás, csakhamar bezárni kényszerült kapuit a pécsi és a drezdai, majd később a stuttgarti hivatásos konzuli képviselet is. Feladataikat tiszteletbeli konzulok vették át, akiknek a munkájáról néhány kivételtől eltekintve csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. 50 Külügyi Szemle
