Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Peisch Sándor: "Soha nem felejtjük el nektek...". A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben
Peisch Sándor viszonyok alapos vizsgálata nyomán is - elsőként Magyarországot vette fel tagjai sorába az Európa Tanács, 1990. november 6-án. Témánk szempontjából a harmadik szakaszt talán azzal a kissé provokatív kérdéssel jellemezném, hogy kapcsolatainkban vajon erős értékközösség, de gyengülő érdekközösség áll-e fent? E szakasz kezdetének időbeli meghatározása nem egyértelmű. Megkísérlek azonban rámutatni arra a jelenségre, amelyet mi, érzékeny lelkű magyarok a kilencvenes évek mézeshetei után a „házastárs csökkenő hőfokú érdeklődéseként" éltünk meg a magyar-német kapcsolatokban az utóbbi évtizedben, s ami felveti a hogyan tovább kérdését. * E dolgozat kereteit szétfeszítené, ha túlságosan mélyen elemeznénk az első szakasz történéseit. Ám a fentebb jelzett külpolitikai érdekközösség mellett rá kell mutatni a gazdasági kapcsolatok jelentőségére, arra, hogy a rendszerváltást megelőzően a Szovjetunió után az NSZK és az NDK volt hazánk legjelentősebb külgazdasági partnere. Míg 1980-ban a magyar export 29,3 százaléka irányult a Szovjetunióba, 9,7 százaléka az NSZK-ba, 6,8 százaléka az NDK-ba, ez az arány 1989-re 25,1,11,9 illetve 5,4 százalékara módosult. 1980-ban a magyar import 27,7 százaléka származott a Szovjetunióból, 6,9 százaléka az NSZK-ból és 11,7 százaléka az NDK-ból. 1989-ben ez az arány már 22,1, 16,0, ill. 6,2 százalék volt, azaz az „össznémet" import már csekély mértékben meghaladta a szovjet importot. Ezen belül is dinamikus növekedést mutatott az NSZK-ból származó behozatal, s ez a fejlettebb technológiai színvonalat képviselő termékek iránti növekvő magyar igényt jelezte. De nemcsak azt! A magyar vezetésen belül a nyolcvanas évek második felére megerősödött az a gazdaságpolitikai irányzat, amely az ország felemelkedésének zálogát az Európai Közösségekhez fűződő kapcsolatok erősítésében látta, s ennek a magyar érdeknek az érvényesítésében fontos szerepet szánt az NSZK-nak. Fontos mozzanat, hogy 1981-ben maga Kádár János is egyetértett az EK-felé irányuló kapcsolatfelvételi kísérlettel, de erről előzetesen kikérte az általa nagyra becsült Helmut Schmidt véleményét. A híres szociáldemokrata kancellár azonban - attól tartva, hogy egy ilyen lépés, s annak nyugatnémet támogatása megterhelné az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait - egyértelműen eltanácsolta ettől a magyar vezetőt, aki azonnal leállította a szinte még el sem kezdődött kísérletet. E helyütt azért is kell hangsúlyozni a kancellár szociáldemokrata pártállását, mert a későbbiekben a magyar-német kapcsolatokban bekövetkező minőségi változás már a kereszténydemokrata Kohl kancellár és Strauss, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök nevéhez fűződik. Ennek a ténynek annak idején sokan abban látták a magyarázatát, hogy az elvhű konzervatív politikusokat nem lehetett úgymond hírbe hozni a kommunis46 Külügyi Szemle
