Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kőrösi István: A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009)
A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009) A válság utáni európai gazdasági együttműködésben, Közép-Európa, benne Magyarország regenerálódása szempontjából és a magyar-német kapcsolatok jövőbeni alakításában döntő fontosságú, hogy a gazdaságpolitikák, stratégiák és a reálfejlődés kilátásai milyen telephely-feltételeket és versenyképességi tényezőket tudnak kialakítani és kínálni a beruházóknak. Közép-Európa és Magyarország távlati előnyöket biztosító bekapcsolódása a válság utáni európai gazdasági vérkeringésbe főleg a mikroszintű struktúrafejlesztés, a leromlott infrastruktúra szanálása révén és a kutatás-fejlesztéstől az innovációig vezető út keretfeltételeinek javításán keresztül biztosítható. A 2008- 2009-es válságban nyilvánvalóan megmutatkozott a gazdasági szakadék megléte, sőt mélyülése Európa két része között, amelynek csökkentése elengedhetetlen a kapcsolatok fejlődésének újbóli beindításához, a válság következményeinek kiküszöböléséhez. Nyugat-Európában a szerves régióképződés, termelési és piaci összefonódás vezetett el az integrációhoz (1. a Benelux unió példáját). Kelet-Közép-Európában az integrációba való bekapcsolódás, az EU-csatlakozás adott keretet és lehetőséget a régióképződéshez, a szervesen, fokozatosan egybeépülő Közép-Európa létrejöttéhez. A visegrádi térségben gazdaságilag még nagyon sok erőfeszítés kell, hogy a konvergencia tényezőinek kibontakoztatásával a kohéziós erők erősebbé váljanak a divergáló erőknél. A magyarnémet kapcsolatokban, a külkereskedelemben, a vállalati, beszállítói kapcsolatokban, a működőtőke-együtműködésben az elmúlt húsz évben kialakult kapcsolatrendszer megalapozott bázis lehet a jövőre nézve. A gazdasági válságból való kilábalás mindkét országban s az EU-térségben egyaránt gyökeresen új gazdaságpolitikákat igényel, amelyek a leépülés, sőt leépítések helyett megalapozzák a hosszú távú, fenntartható, jövőorientált, innovációra építő, hozzáadottérték-növelésen és a humán tőkén alapuló fejlődés új korszakát. Kelet-Közép-Európának és Magyarországnak folyamatosan meg kell újítania telephelyelőnyeit és vonzerejét. Ennek számos fontos tényezője közül kiemelkednek a humán erőforrás fejlesztése, különösen a szakképzés minőségi javítása, a kutatás-fejlesztési potenciál jobb kiaknázása és vonzerejének növelése, az innováció keretfeltételeinek javítása. Az utóbbi években rendkívül leromlott az infrastruktúra egyes területeinek állapota, ezek helyreállítása és fejlesztése a fő feladatok közé tartozik. 2009. ősz 31
