Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Szabó Márk: Egy kritikus kézikönyv
Könyvekről célkitűzéseiket a klasszikus konzervatívok túlfűtöttnek, az idővel egyre nagyobb számban jelentkező kritikusok egyenesen (neo)imperialistának nevezték. Lépten-nyomon jelentek meg „az összeesküvést" leleplező kiadványok, melyek azt hivatottak „bebizonyítani", hogy voltaképpen Leo Strauss filozófustól a Bush-adminisztráció „birodalmi" külpolitikájáig bezárólag a teljes amerikai politika valamiféle neokonzervatív konspiráció áldozata lett volna. A „neokon vita" az utóbbi években Magyarországon is megjelent, és a kevés pozitív kivételtől eltekintve mind ez idáig nélkülözte azt a szintetizáló szándékú munkát, ami a zsurnalizmus szintjéről a tudományos szférába emelte volna a polémiát. Békés Márton könyve (Békés, 2008b) egyszerre kerüli ki és viseli magán a neokonzervativizmus értelmezésének ebbéli kettősségét: a munka első fele precíz és tisztázó szándékú eszmetörténeti vizsgálódás, míg a „félresiklott ellenforradalomnak" a nemzetközi rendszerben betöltött szerepéről szóló második egyben markáns értékítélet is, mely világosan leszögezi: eljött az ideje a neokonzervativizmus utáni konzervativizmusnak. Állásfoglalásához bel- és külpolitikai „programot" is rendel: Békés szerint a neokonzervatívoknak vissza kell térniük a belső kulturális háború megnyerését segítő amerikai mítoszhoz, külpolitikájukat pedig teljes egészében „leszerelve" egy befelé forduló, „nyugalmasabb" nemzetközi szerepvállalást kell magukévá tenniük. A vitára alkalmas ajánlások megítélése előtt azonban mindennél fontosabb tisztázni: kik azok a neokonok? * Az amerikai neokonzervativizmus jelentősége megértésének kulcsa a kultúra és annak a 20. század második felében tapasztalt válsága (Lánczi, 2003). Ez vezette a korábban baloldali, liberális gondolkodókat arra a felismerésre, hogy valójában saját közegük, a felvilágosodásra és a progresszióra hivatkozó tudományos és politikai elit tesz magáévá olyan eszméket, valamint célkitűzéseket, amelyek veszélyeztetik Amerika klasszikus liberális intézményrendszerét és a hidegháborús közegben az ország nemzetbiztonsági érdekeit is. Egy eszme születése A Demokrata Párt az Egyesült Államokban két jóléti fordulatot hajtott végre a 20. században: a Roosevelt elnök nevével fémjelzett New Deal az 1930-as évek világgazdasági válságára adott válaszként lerakta a mai amerikai jóléti rendszer alapjait, a Johnson- adminisztráció Great Society programja pedig megkísérelte mindezt továbbvinni, kibővíteni és a méltányosság elvét az általánosság gyakorlatára felcserélni. Nem véletlen, hogy a későbbi neokonzervatívok elsőként a társadalomtudósok soraiból kerültek ki, és a The Public Interest című folyóirat hasábjain kezdték meg a „társadalommémökség" (social engineering) elleni érveiket koherens világkép formájában artikulálni. Minden mindennel összefüggött: az egyre szélesebb körre kiterjesztett központi kormányzati jóléti politikák és a mögöttük húzódó felvilágosult szellemiség, a társadalomba való 236 Külügyi Szemle
