Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat

Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? megerősítését, mert egy egységes háttér, még ha nem is hívhatjuk nemzetnek, az állam­építés fenntarthatóságának a záloga. Továbbá az államépítésnek részét kell képeznie a megfelelő intézmények kialakulását lehetővé tevő környezet biztosítása, illetve termé­szetesen annak az intézményi keretnek a felépítése vagy megreformálása, ami magát az államot jelenti. A demokrácia egyértelműen „nyugati" fogalom. Amennyiben definiálni szeretnénk, akkor nem tudunk elszakadni a Romsics Gergely által nagyon találóan „euroatlanti dizájn centernek" nevezett civilizációs és kulturális előítéletektől, amelyek az európai és észak-amerikai történelmi fejlődésben gyökereznek. Mindez viszont nem jelentheti azt, hogy a demokráciát nem lehet univerzális értéknek feltételezni. Ha a politika min­dennapi jelentését nézzük, akkor az nem más, mint az emberek eszköze saját életük szervezésére és irányítására. Ilyen értelemben a demokrácia mindenképpen univerzá­lis érték, és alapvető emberi jog, de nem csak azért, mert az egész világra kiterjedő hatáskörű nemzetközi szerződések is egyetemes értékként beszélnek róla. A demok­rácia nem államforma, amire hivatkozni lehet, hanem az egyes egyénekben gyökerező lehetőség a társadalom számára legideálisabb döntések meghozatalára. Az utóbbi megállapításból is kitűnik, hogy a demokrácia fogalma szétválaszthatat- lanul összekapcsolódott a liberális eszmékkel, hiszen ha demokráciaterjesztésről beszé­lünk, akkor nyilvánvaló, hogy a cél nem egyszerűen a demokrácia, hanem a liberális demokrácia meghonosítása. Ebből az is következik, hogy nem minden ország tekint­hető demokratikusnak, amelyik annak vallja magát. Habár a demokrácia végső győzel­mére várók számára reményre adhat okot, hogy manapság egyre több állam törekszik a demokrácia felé, jóllehet sokszor csak külsőségekben, mert mára a demokrácia „kon­vertibilis valutává" vált, amelyet minden világpolitikai fórumon örömmel fogadnak el.17 Ezt a jelenséget jellemezte Fareed Zakaria is,18 amikor az illiberális demokráciák rohamos terjedéséről értekezett. Mindezt tulajdonképpen hívhatnánk a „félautoriter" rendszerek terjedésének is, hiszen ezen államok a liberális demokrácia állarca mögé bújva figyelmen kívül hagyják az egyéni és a politikai szabadságjogokat.19 Ez utóbbi elnevezés érthetőbbé teszi a sokak20 által osztott szkepticizmust, hogy a liberalizáló és demokráciára hivatkozó, de alapvetően autoriter vezetők támogatása jelentené a fejlő­dés irányába vezető utat. A szakirodalomban21 a demokrácia és államépítés közötti kapocs keresése egyben már az előfeltételek és kedvező kondíciók leírására való törekvést jelzi, ami miatt meg­kerülhetetlen a folyamat egészének jellemzése. Itt már világos a megoldásra váró di­lemma: a folyamatban milyen szakaszok észlelhetők, vagy hogy egyáltalán szakaszos fejlődésről beszélhetünk-e. Ezt jelzi, hogy többen22 is amellett érvelnek, hogy az elsi­etett demokratizálás a nem vagy gyengén működő államokban magában hordozza a polgárháború veszélyét. Ezzel szemben viszont Francis Fukuyama23 annyit pontosít, hogy a történelem nem azt bizonyította, hogy a sikeres demokratikus átmenetek során 2009. tavasz 47

Next

/
Thumbnails
Contents