Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről közép-európai államokat nem tekintette függetlennek, ezért Kelet-Európa-politikáját mindvégig alárendelte a szovjet-kínai viszonynak. Összességében tehát elmondható, hogy 1989 előtt önálló kínai Magyarország-politikáról nem beszélhetünk, mint ahogy önálló magyar Kína-politika sem volt. A gazdasági kapcsolatok volumenét tekintve Magyarország a kelet-közép-európai szocialista közül csak Bulgáriát előzte meg. 1956 említése több szempontból is pontatlan. Egyrészt történelmi tényekkel nem alátámasztható az a kijelentés, hogy 1956-ban Kína szerepet játszott volna a szovjetek második fegyveres beavatkozásával kapcsolatos szovjet döntéshozatalban.3 Másrészt a „magyar események" újraértékelésére Kínában még nem került sor, a hatvanas-hetvenes években pedig rendre negatív példaként említették („lám-lám, hova vezet, ha egy állampárt nem képes uralni a belpolitikai folyamatokat"), a „Petőfi körös" a mindenkori ellenzéki értelmiség címkéjévé vált. 1956 említése azért sem szerencsés, mert a Kádár-rendszer konszolidációjában fontos szerepet játszott ugyan Kína, ennek megítélése azonban a mai magyar politikai elit egyik meghatározó ereje részéről sem pozitív. 1989 után a Kína-politika a demokratikusan választott, új magyar vezetés számára sokadrangú kérdéssé vált. Magyarország volt az első állam a régióban, ahol tajvani képviseleti iroda (Taipei Trade Office) nyílt (1990. január l-jén), és az új parlamentben még a Kínával fenntartott diplomáciai kapcsolat megszakításának ötlete is felvetődött. A kilencvenes évek elején a magyar közvélemény számára Kínát főként a nyolcvanas évek végén megkötött vízummentességi megállapodás következtében Magyarországra érkezett kínai kereskedők jelentették. A kínaiak tömeges magyarországi megjelenése a hatóságokat és a lakosságot is váratlanul érte, és az ide érkező tízezrek társadalmi megítélése sem volt egyértelműen pozitív. A többség azóta már elhagyta Magyarországot. Ma a kínai kolónia körülbelül húszezres, bár pontos statisztika róla továbbra sincs. A magyar politikai elitnek több mint egy évtizednyi időre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje Kína fontosságát, és hogy ezt a felismerését kövessék a Kínával fenntartott viszony javítására irányuló tettek is. A kapcsolatok javulásáról igazán csak a 2002 óta beszélhetünk. 2003-ban, negyvennégy évi (!) szünet után, ismét sor került miniszterelnöki vizitre. Medgyessy Péter úttörő látogatása óta Gyurcsány Ferenc kétszer járt Kínában. A magyar politika aktivitását jelzi, hogy 2007-2008-ban néhány kínai nagyvárosban magyar évadot rendezhettünk. A politikai légkör javulásának is köszönhető, hogy - amint azt a tanulmány megemlíti - hazánk számára Kína ma fontosabb kereskedelmi partner, mint az Egyesült Államok. A kereskedelem volumene az 1998 és 2007 közötti évtizedben 15-szörösére nőtt, a 2007-es adat 6,14 milliárd dollár volt. A kereskedelmi mérleg továbbra is negatívumot mutat, de az export-import aránya az 1998-as 1:23-ról l:7-re csökkent. A magyar hatóságok együttműködésének köszönhetően Magyarország az egyetlen EU-tagállam, ahol két tannyelvű kínai iskola működik. A belpolitikai csatározásokat félretéve a következő kormánynak is mindent el kellene követnie a Kínával fenntartott kapcsolatok javítása érdekében, és tartózkodnia kel234 Külügyi Szemle
