Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
A civilizációs-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban Csicsmann László L egújabb könyvében a nemzetközi kapcsolatok szakirodaimának ma legdivatosabb kifejezését Francis Fukuyama sommásan fogalmazza meg: „Államépítésen új kormányintézmények kialakítását és a már meglévők megerősítését értjük."1 Az államépítés 21. századi fogalma szorosan összekapcsolódik a külföldi katonai intervencióval, amint azt Afganisztán és Irak esetei példázzák. A posztbipoláris korszak államépítési stratégiáját korábbi időszakok előzték meg. A második világháború előtt a fogalom elsősorban az európai gyarmatosításhoz kötődött. Az 1884-85-ös berlini konferencián az európai államok döntöttek Afrika felosztásáról, amely új határok kijelölését és egyben új államok létrejöttét jelentette. Megemlítendő, hogy az Oszmán Birodalom felbomlása és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése ugyancsak értelmezhető az államépítés fogalmai keretében. A második világháborút követően az államépítés főként az Egyesült Államok és a Szovjetunió által irányított folyamat volt, amelynek hidegháborús aspektusai is voltak. A gyarmati rendszer szétesésével egyidejűleg megnőtt az Egyesült Államok felelőssége, hogy az egykori gyarmatok helyén olyan működőképes, teljes szuverenitással rendelkező államok jöjjenek létre, amelyek szembe tudnak szállni a kommunista ideológia vonzerejével. A hidegháborús korszak amerikai államépítésének legfőbb kísérlete a Ngo Dinh Diem vezette Dél-Vietnam (Vietnami Köztársaság) intézményeinek kialakítása volt, amely súlyos kudarccal végződött.2 Az 1950-es, 1960-as évek amerikai államépítései mögött az akkor népszerű modernizációs elmélet feltevései húzódtak meg, amely az állam univerzalitásán alapuló vesztfáliai nemzetközi rendszer paradigmájára támaszkodott. A modernizációs elmélet az államok létrejöttének európai tapasztalataiból építkezett, és az európai modellnek az egykori gyarmatokon való alkalmazhatóságát hirdette. A tanulmány célja, hogy rámutasson az államépítéssel kapcsolatos mainstream elméletek hiányosságaira. Az európai államfejlődésre építkező teóriák nem alkalmazhatók az Európán kívüli térségben, ugyanis azok figyelmen kívül hagyják a kultúrát és a társadalmi szerkezetet, valamint nem számolnak a történelmi hagyományokkal sem. 2009. tavasz 3
