Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) közi szervezetekben való fokozottabb részvétele pedig markánsabb fellépést biztosított „az imperializmus elleni világméretű harcban". A „proletár internacionalizmus" szellemében nem számítottak a magyar külügyi szolgálat ilyen rövid idő alatt történő intenzív bővítéséből fakadó anyagi terhek sem. Ahogy a budapesti szovjet követség politikai tanácsosa később fogalmazott: „a diplomáciai kapcsolatok további kiépítése, főleg az ázsiai országokkal politikai és gazdasági szempontból minden költségvetési áldozatot megér"3: A szovjet ösztönzés hatására 1956 nyarán a magyar diplomácia tucatnyi nyugati relációban készült előrelépésre: „Az a célunk, hogy mind több és több országgal létesítsünk ilyen viszonyt. Tárgyalásokat folytatunk ebből a célból, vagy rövidesen lépéseket teszünk, hogy Líbiával, Etiópiával, Tunisszal, Marokkóval, Libanonnal, Pakisztánnal, Ceylonnal, Thaifölddel, Laosszal, Japánnal, Brazíliával, Uruguayjal, Chilével, Mexikóval és Kanadával diplomáciai kapcsolatba lépjünk. Ugyancsak szándékunkban áll már eddig meglévő diplomáciai kapcsolataink realizálása, valamint ezután létesítendő kapcsolataink nyomán új követségek felállítása elsősorban Athénban, Indonéziában, Burmában, Szudánban, Brazíliában és Japánban."32 S bár Biszku Béla később szóvá tette a PB ülésén, hogy „mennyibe kerül nekünk ez az aktív külpolitika?",33 az ország nehéz gazdasági helyzetében a Moszkvából szorgalmazott külpolitikai nyitás lényegében elkerülhetetlen belső kényszer is volt a kapitalista országoktól remélt nyersanyagok, áruk és hitelek miatt.34 Akialakult gazdasági helyzet miatt a külkereskedelemre a tőkés országok viszonylatában hatalmas elvárás nehezedett. A diplomáciai kapcsolatok normalizálása ezért a legtöbb nyugati országgal Budapest számára azt a célt is szolgálta, hogy ezáltal mérséklődjenek a külgazdasági téren a „tőkés országok részéről Magyarországgal szemben politikai okokból támasztott nehézségek"35 Magyar szempontból a japán reláció fejlesztéséhez is elsősorban külgazdasági érdekeink fűződtek, hiszen okkal lehetett remélni, hogy a politikai kapcsolatok létrehozása és a diplomáciai kapcsolatok rendezése ösztönzőleg hat majd a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésére is. Már ekkor nyilvánvalónak tűnt persze, hogy a majdan felálló tokiói képviselet is egy lesz azon külképviseletek sorában, melyeknek elsősorban gazdasági jelentőségük van, csekély politikai feladattal: „Különösen új területekre, ezekbe az új közel-keleti, ázsiai országokba olyan embereket kell kiküldeni, akik ott gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, és közben elintézik azt a minimális kis külügyi munkát is" - fogalmazott pár évvel később a PB ülésén Apró Antal.36 A globális kelet-nyugati enyhülés hatására beindított ambiciózus magyar külügyi reformprogram már rövid idő alatt konkrét diplomáciai eredményeket hozott az ország nyugati kapcsolataiban: az IBUSZ szervezésében beindultak az első nyugati turistautak Bécsbe és Londonba (ugyanekkor jelentős utazási könnyítéseket vezettek be a szocialista tömbön belül is), 1956 őszén lebontották a műszaki határzárat az osztrák határon, és felvettük a diplomáciai kapcsolatot Görögországgal és Indonéziával. Emellett számos kétoldalú relációban - így az Egyesült Államok, az NSZK vagy például Japán vonatkozásában is - kezdeményező lépések történtek és ígéretes fejlemények voltak 2009. nyár 125
