Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) Több magyar külképviseletet, így a pekingit, a washingtonit és a phenjanit is utasították, hogy az eddiginél behatóbban foglalkozzanak a Japánra vonatkozó kérdésekkel.6 A Központ által megfogalmazott hírigény négy főbb területre terjedt ki: Japán belső helyzetére; az „amerikanizálás fokozódó ütemére" és ezzel kapcsolatban a hadiipar fejlesztésére; az amerikai-japán katonai együttműködés új fejleményeire az ázsiai népek és különösen a Kína elleni agressziós tervekkel és tényekkel kapcsolatban; valamint a japán külkereskedelmi volumen fejlődésére és az ezzel összefüggő „imperialista ellentétekre". A Japánra vonatkozó értesülések felterjesztésén kívül a pekingi nagykövetség egyrészt a Kínában élő baloldali japán emigránsokkal, másrészt a rendszeresen oda látogató japán (párt-, szakszervezeti, békeharcos, ifjúsági és újságíró-) delegációkkal próbált kapcsolatot teremteni, és a közvetlen kontaktusok mellett tájékoztató anyagok postázásával és cikkek elhelyezésével is igyekezett a „haladó japán társadalom" felé irányuló propagandatevékenységet kifejteni. Ez irányú munkájáról a pekingi külképviselet külön éves jelentésekben számolt be, melyekben a valóságtól nem zavartatva, vágyképeiknek megfelelően formálták a japán helyzetről szóló beszámolókat: „az elmúlt esztendőben japán fasizálása és militarizálása erőteljesen fokozódott [. ..jennek következtében 1953-ban a japán nép harcának ébredése várható" - fogalmazott például az 1952-es összefoglaló.7 A Japánnal kapcsolatos aktuális irányelvek és feladatok áttekintésére legközelebb a Külügyminisztérium Kollégiumának 1954. április 31-i ülésén került sor.8 Az önkritikus beszámoló elismerte, hogy Japánnal a lehetőségekhez mérten (értsd: alig) foglalkozik a Távol-keleti Osztály, és a kevés rendelkezésre álló információjuk is többnyire a pekingi nagykövetségtől származik. Fő feladatként ekkor távlatosan az imperialista törekvések, illetve a japán békeerők harcának eredményei mellett elsősorban a japán-szovjet és a japán-kínai együttműködés alakulásának figyelemmel kísérését jelölték meg, rövid távon pedig az angol és orosz nyelvű információs anyagok sürgős beszerzése mellett a magyar birkózóválogatott közelgő japáni szereplése kínált tájékozódási lehetőséget. A Szovjetunió távol-keleti politikájának megfelelően az 1945 előtti időszakhoz képest jócskán átformálódott a hivatalos magyarországi Japán-kép is, hiszen a tájékoztatáspolitikának és közművelődésnek már szinte a Vörös Hadsereg első csapatainak érkezésével megkezdődő ideológiai áthangolása természetszerűleg nem kímélte a magyarul hozzáférhető, Japánnal kapcsolatos műveket és híreket sem. Az információs centralizmus két irányban is érvényesült. A Horthy-kori tengelybarátság szellemiségét hirdető művek megsemmisítéséről, birtoklásuk és terjesztésük büntetőjogi tilalmáról még 1945 februárjában intézkedett Dálnoki Miklós Béla debreceni kormánya: a rendeletileg betiltott könyvek listáján több tucatnyi részben vagy egészében japán tárgyú tétel szerepelt. Az új kurzus szemléletmódját tükröző s eleinte inkább oroszból fordított új kiadványok a korábbitól gyökeresen eltérő szemléletet tükröztek: a „japán kérdést" a távol-keleti történelem marxista és a szovjet birodalmi érdekeknek megfelelő értelmezésétől kezdve tárgyalták, a világháború kelet-ázsiai győzelmében oroszlánrészt 2009. nyár 119
