Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban modellként szolgál a magát felosztó Belgium számára".68 Ezen vélekedés szerint az integrációs folyamat nem megnehezíti, hanem éppen fordítva, lehetőséget teremthet a belga felbomlási folyamatok megkönnyítéséhez. Az unió azért könnyíti meg a decentralizációs folyamatokat, mert a kialakított közös piac keretein belül már nem hátrány kicsinek lenni. A határok szimbolikus jellege miatt kereskedelmi szempontból nem érintené hátrányosan a szétválás az erős kulturális identitással rendelkező régiókat, így a különválás kockázata is csökken. Az eddig flamandokat és vallonokat „együtt maradásra" ösztönző monetáris, gazdasági szempontok (például a belga frank euróval való lecserélését követően) is megszűntek. Továbbá az ország NATO-tagsága miatt az egyes régiók védelmi képessége sem csorbulna az atomizációs folyamat eredményeképpen. Továbbá felvetődik a kérdés, hogy a föderális Európa felé vezető úton mit számítana a 10,5 milliós Belgium felbomlása. A történelem során tanúi lehettünk több állam békés úton történő részekre bomlásának, ilyen volt az Egyesült Holland Királyság vagy Csehszlovákia felbomlása. Belgium esetét azonban nemcsak ezen „hagyományos" európai szeparatizmusokhoz kéne hasonlítani, hanem például a föderalizált Svájc esetében a berni kanton 1978-as kettéválásához is.69 Bár míg Svájc esetében csupán a francia-német nyelvi ellentét vezetett a kanton szétválásához, addig Belgium esetében a flamand- vallon ellentét ennél sokkal összetettebb, és a történelem során elmélyült konfliktusból eredeztethető. A kormányalakítási válság következtében azért került Belgium a nemzetközi politika és közvélemény érdeklődésének középpontjába, mert az ország felbomlása precedenst teremthetett volna más nyugat-európai országokban, például Katalónia, Lombardia vagy Skócia esetében. Ezen régiók országaiban a belga esethez hasonlóan szintén felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért is támogatják a jobban prosperáló régiók a kevésbé fejletteket. Bár különbségként említhető, hogy míg Spanyol- ország, Olaszország és Nagy-Britannia esetében leginkább gazdasági ellentétekről beszélhetünk, addig Belgiumban a gazdasági indokok mellett nyelvi, etnikai és politikai szempontok is felmerülnek. Egy állam szétválása nemcsak más országok szeparatista törekvéseinek jelentene példát, hanem összetett nemzetközi jogi kérdéseket is felvetne. A számos nemzetközi szervezet, többek között az Európai Unió alapító tagjának számító Belgium esetleges szétválását követően vajon Flandria vagy Vallónia (esetleg mindkettő vagy egyik sem) lenne-e az egyes nemzetközi szerveztek jogutódja. Lehetséges lenne, hogy az uniót megalapító Belgium megszűnésével az önállósodó részeinek újra felvételizniük kellene a 27 tagú Európai Unióba? Mindezekre a kérdésekre egyelőre nem kell még választ keresnünk, hiszen valószínűbb, hogy a kompromisszumkészségre épülő belga politikai kultúra nem az ország szétválása, hanem az alkotmányreform útján való további föderalizáció melletti „teszi le voksát", és a politikai elemzők által 2010 végére „jósolt" államreform segítségével őrzi meg az Európai Unión belül belga modell létjogosultságát. 2009. nyár 113
