Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva identitások kifejlődését.13 Belgium esetében az északi területek a flamand mozgalom megalakulásakor lényegesen elmaradottabbak, szegényebbek voltak a déli, vallon szomszédjukhoz képest. így a flamand identitás egy gazdaságilag fejletlenebb régióban fejlődött ki, viszont megerősödése akkorra tehető, amikor az északi területek gazdasági fölénybe kerültek a 20. század második felében. Ezzel szemben a flamand mozgalomra defenzív reakcióként kifejlődő gyenge vallon kötődés egy gazdaságilag prosperáló régióban született meg. A vallon identitás 1960-as évekbeli megerősödése viszont egybeesett Vallónia politikai, gazdasági és szociális életben való domináns pozíciójának elvesztésével. A territoriális identitások megerősödését vizsgáló harmadik elmélet a politikai tényezők fontosságát hangsúlyozza. Ezen elmélet szerint az adott politikai intézményrendszer, államszervezet, pártrendszer, valamint a politikai elitek formálják egy nemzet, illetve etnikum identitását. Egyrészt az intézményrendszer változása egy politikai egységbe kényszeríthet régiókat, amelyek sosem tartoztak össze, vagy megerősítheti a már létező közösség összetartozását. Másrészt az etnikai alapon szerveződő pártok is hordozói lehetnek a territoriális identitásoknak; továbbá a politikai elit szerepe, aktivizmusa azért tekinthető meghatározónak, mert ők alakítják az egyes csoportok közötti határvonalakat.14 Belgium esetében a territoriális identitások nem a kulturális vagy strukturális magyarázatok szerint alakultak ki, hanem a politikai intézmények és az elit alakította a flamand és vallon identitást, Brüsszel kétnyelvűségét és a miniatűr német nyelvű identitást. A flamand identitás gyökerei Szinte valamennyi szakirodalom véleménye egybecseng, miszerint „flamand ügyről" az 1830-ban újonnan megalakult belga állam idején még nem beszélhetünk. A kérdés akkor vetődött fel, amikor a flamand polgárság úgy érezte, hogy a francia nyelv dominanciája miatt kezd a politikai és szociális élet területén háttérbe szorulni. Nem volt ugyan flamandellenes elnyomó politika, de a flamand nyelv kultúrahordozó jellege tovább halványult. Eleinte a flamand identitás nem a belga identitással szemben, hanem épp azt erősítve - Belgiumot még inkább „belgává" téve - fejlődött ki; az önálló identitás ideája azt követően erősödött meg, hogy a francia nyelvű elit vonakodott elismerni a flamandok kétnyelvű állam kialakítására vonatkozó igényeit. A társadalmat átszelő katolikus és liberális, majd a 19. század végétől erősödő szocialista ideológia közül az utóbbi kettő erősen antiklerikális jellege, valamint a flamandok hagyományosan erős katolikus kötődése következtében a mozgalom fokozatosan katolikus karaktert kapott. A flamand nyelvet ezért a „francia kultúra morálnélküliségével és a szabadelvű liberálisok »istentelenségével« valamint a szocialisták papságellenes attitűdjével szemben " határozták meg.15 A flamandok nemzeti mozgalma a belga állam megalapítása után a belga nacionalizmus „mellékterméke" volt, amelyet csak a flamand intellektuális körök éreztek magukénak. De az 1848-as forradalmi év hatására a mozgalom kiszélesedett, és támogatottsága az alsóbb középosztályon belül is nőtt, majd az első világháborút köve92 Külügyi Szemle
