Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek
Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek san megítélni. Ez a méltányosságra irányuló törekvés azonban nehezen fenntartható, ha a csapelzárás megismétlődik, sőt sokkal drámaibb körülmények között, mint ahogy az történt 2009 elején. A 2006. januári első ukrán-orosz gázcsörtének lett még egy nyilvánvaló következménye. Európa egy része - erős amerikai biztatás mellett - kezdett a korábbiaknál jóval intenzívebben az alternatív energiaforrások és szállítási útvonalak kérdésével foglalkozni. Ennek vált egyik leglátványosabb fejleményévé a Nabucco terv amerikai felkarolása. Ez az erős politikai támogatás legalább három fontos körülménnyel függött össze. Egyrészt abból eredt, hogy Washington szerette volna minél hatékonyabban megtörni Oroszország növekvő önbizalmát, amelynek alapját mindenekelőtt Moszkva egyre sikeresebb energetikai terjeszkedése adta. E célra megfelelő eszköznek tűnt a kaszpikumi és a közép-ázsiai energiatartalékok Moszkvától független kitermelésének és nemzetközi piacra juttatásának segítése. Ezt szolgálná a Nabucco projekt, amely a 2002 és 2005 közt sikeresen felépített Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték mintájára a Kaszpikum környéki földgázt juttatná el Oroszországtól függetlenül és azt elkerülő útvonalon az európai fogyasztókhoz. Másrészt a Nabucco terv 2006. végi újjáéledése nyilvánvalóan összefüggött azzal - a nemzetközi sajtó által is fölerősített - sokkhatással, amelyet az első ukrán-orosz gázcsörte keltett, továbbá ezzel szoros összefüggésben azokkal az orosz tervekkel, amelyek moszkvai oldalon is keresték Ukrajna elkerülésének lehetséges útvonalait. Kezdetben a megoldásnak a már néhány évvel korábban megépített Kék áramlat Törökországon keresztüli meghosszabbítása tűnt, majd - a nehéz és kiszámíthatatlan partnernek bizonyuló Isztambul kiiktatása miatt - a Fekete-tengert kelet-nyugati irányban átszelő Déli áramlat vált. A Nabucco terv tehát arra is szolgált, hogy lassítsa, esetleg meg is akadályozza Moszkvát abban, hogy ne csak északról, de délről is megkerülhesse Ukrajnát, s így tartósan bebiztosíthassa monopolhelyzetét Európa középső és keleti részén. Végül, de nem utolsósorban, még egy körülmény adott lökést a Nabucco projektnek, mégpedig Szaparmurat Nyijazov tiirkmén elnök 2006 végén bekövetkező halála. Ez ugyanis - legalábbis Washington megítélése szerint - jelentős mértékben megnövelte annak esélyét, hogy a tiirkmén diktátort követő új elnök kevésbé elzárkózó, a Nyugat felé némiképp nyitó politikát követ majd, így Európa jóval nagyobb eséllyel számíthat a mindig is stratégiai jelentőségűnek sejtett türkmenisztáni gázkészletekre. A Nabucco projekt azonban - különböző okok miatt, leginkább pedig azért, mert Moszkva pozíciói az egykori szovjet közép-ázsiai köztársaságokban rendkívül erősek, már- már kikezdhetetlenek - továbbra is felettébb ingatag lábakon áll. És bár könnyen lehet, hogy végül a Déli áramlat sem épül majd meg, Moszkvának azonban mindettől függetlenül még hosszú időn át meglesz minden esélye és eszköze arra, hogy szükség esetén elsüllyeszthesse a Nabucco tervet. Ez a máig le nem zárult küzdelem a Kaszpi-tenger és környékének energiakészleteiért az utóbbi években az egyik meghatározó elemévé vált a Moszkva és Washington közti kölcsönös és erős bizalmatlanságának. 2009. nyár 59
