Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Gyarmati István: A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság ?
Gyarmati István déséhez szükséges bevételeket biztosítani. De egyben most látszik igazán, mennyire korlátolt, nagyhatalmi célok vezérlik az orosz vezetést, hiszen a radikálisan csökkent bevételeket most sem elsősorban a gazdaság legfontosabb szükségleteinek kielégítésére fordítják, hanem - csökkenő mértékben ugyan - de továbbra is a nagyhatalmi politika eszközrendszerének fejlesztésére. A kölcsönös függés azonban azt is jelenti, hogy a felvevő országoknak nem kell(ene) már-már paranoid módon félniük az orosz reakcióktól, hiszen Oroszország zsarolási potenciálja igencsak korlátozott. Meggyőződésem szerint a közép-európai országok már jelenleg is képesek lennének különösebb megpróbáltatások nélkül szembenézni a gáz- vagy olajszállítás akár hosszabb ideig történő leállításával is. Ezt azonban Oroszország nagy valószínűséggel nem fogja megtenni. Egyrészt azért nem, mert nem érdeke, hogy túlfeszítse a húrt az Európai Unióval és az azzal kétségtelenül szolidaritást vállaló Egyesült Államokkal. De nem vállalná azért sem, mert a kieső bevételek a jelenlegi helyzetben és a belátható jövőben is csődbe juttatnák az orosz államot. Másrészt viszont azért sem érdeke Oroszországnak egy ilyen erőpróba, mert ha ennek során kiderülne, hogy a másik fél jobban bírja a konfrontációt, és végül is győztesen kerül ki belőle, a Kreml egyszer s mindenkorra elveszítené ezt a befolyásolási lehetőséget, ami aztán végképp nem érdeke az orosz vezetésnek. Oroszország zsarolási potenciálja Európával szemben - beleértve a közép-európai országokat is - abból származik, hogy elhisszük: nekünk nagyobb szükségünk van az orosz olaj- és gázszállításokra, és általában Oroszországra, mint Oroszországnak miránk. Ezt különösen a nyugat-európai országok gondolják így, és ilyen értelemben alakítják saját Orosz- ország-politikájukat és befolyásolják az uniót s benne a közép-európai országokat is. A problémára a megoldás egyszerű: az Európai Unió közös energiapolitikája. A megoldás, természetesen, csak papíron egyszerű, hiszen az unió tagországai között jelentős érdek- és még komolyabb percepcióbeli eltérések vannak. Ezt a lehetőséget az orosz vezetés - s nemcsak az energiapolitika területén - a lehető legnagyobb mértékben ki is használja. Ebben a helyzetben a magyar politika nem tehet mást, mint hogy megpróbál egyensúlyozni a különböző eltérő érdekek között. Eközben ügyelni kell azonban arra, hogy az orosz befolyás ne nyerjen túlságosan nagy teret Magyarországon. Ehhez arra is szükség van, hogy nagy figyelemmel kísérjük a még ártatlannak tűnő orosz beruházásokat is, és megfontoljuk az olyan törvényi szabályok bevezetését is, amelyek lehetővé teszik nemzetbiztonsági okokból bizonyos tőkefolyamatok korlátozását és megakadályozását. Ez, természetesen, nagy körültekintést igényel elkerülendő, hogy olyan esetekben is beavatkozási lehetőséget teremtsünk a kormányzat számára, amikor erre nincs valós nemzetbiztonsági oka, és egyeztetni kell a szabályozást az Európai Unióval is. Ilyen lehetőség megteremtésére egyébként nemcsak az orosz befolyás megakadályozása érdekében van szükség: hamarosan jó néhány más olyan eset is elképzelhető és valószínűsíthető, amely ilyen lépéseket tesz szükségessé. 48 Külügyi Szemle
