Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Deák András György: Főnix a kalitkában? Az orosz külpolitika elmúlt tíz éve
Főnix a kalitkában? Az orosz külpolitika elmúlt tíz éve Deák András György A z idén volt a tizedik évfordulója a NATO szerbiai bombázásainak. Visszatekintve talán ez az esemény jelentette az orosz külpolitika 1991 utáni történetének mélypontját. Az orosz elit minden csoportja, kivétel nélkül több-kevesebb vehemenciával elítélte az akciót ugyanarra az okra hivatkozva: annak megindításakor Oroszország véleményét, érdekeit semmibe vették. Moszkva nemcsak kisemmizve, megalázva, de egy számára fontos európai kérdésben izolálva és egyedül találta magát, sötét perspektívát felrajzolva a jövőről. Nem véletlenül a nem sokkal később hatalomra jutó putyini kurzus nemcsak az ország önbizalmának, presztízsének a helyreállítását tűzte ki célul, de az új nemzetközi rendbe való méltó beilleszkedést és az elszigeteltségből való tartós kitörést is az egyik legfőbb napirendi ponttá tette. Ehhez képest, ha ma megvizsgáljuk az orosz külpolitikát, az egyik legfőbb egybevágó elem a partnerek hiánya, Moszkva relatív izolációja. Különös jelenség ez annak a fényében is, hogy az orosz elit önbizalma össze sem hasonlítható a tíz évvel ezelőtti helyzettel, kondíciói, lehetőségei és a döntéshozatal belső feltételrendszere látványosan javultak az elmúlt időszakban. Mindennek fényében talán nem indokolatlan feltenni azt a kérdést, hogy vajon mennyire strukturális ez az elszigeteltség, milyen mértékben lehet a külső és belső feltételrendszer változásával párhuzamosan annak oldódásával, netalán fokozódásával számolni. Bizonyos mértékig szimbolikus, hogy a putyini korszak legfontosabb cezúráját, a 2003-2004-es időszakot hagyományosan két meghatározó eseményhez kötik. Ezek egyike Hodorkovszkij letartóztatása, a Jukosz-ügy, illetve tágabb politikai keretbe helyezve a jelcini időszakból hátramaradt, javarészt oligarchikus kötődésű csoportok politikai pozícióinak végleges elvesztése. Nem kizárva a jelenség nemzetközi aspektusait, ez az autoriter fordulat jobbára a putyini Oroszország belső fejlődésének terméke volt. Ezt követően a putyini gárda szinte az összes fontosabb gazdasági, politikai pozíciót elfoglalta, jelentősen átalakítva Moszkva magatartásának szinte összes aspektusát. Nem volt kivétel ez alól a külpolitika sem. A jelcini korszakban a külvilágra és a nemzetközi ambíciókra ható legfőbb determinációt mindig is a belső erőviszonyok képezték, ez 24 Külügyi Szemle
