Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Bába Iván: A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei
A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei Putyin hatalmának átrendezésével párhuzamosan Medvegyev nyilatkozataiban mindent megtett annak érdekében, hogy az elnöki hatalom primátusát hangoztassa. Alkotmányjogilag Medvegyev az ország erős embere, ami a gyakorlatban is magától értetődően érvényesülhetne, kivéve a jelenlegi sajátos helyzetet, amikor is egy markáns, elnökből kormányfővé lett politikus ül a miniszterelnöki bársonyszékben. Medvegyev azzal is igazolta politikai másodrendűségét, hogy elnöki programalkotásánál a Putyin által 2020-ig meghirdetett stratégiát kezdte el tartalommal kitölteni. Ennek során meghirdette a „négy I programját (orosz kezdőbetűk alapján): az intézmények, az infrastruktúra, az innováció és a befektetések fejlesztését, illetve ösztönzését. Medvegyev tervei az adóterhek csökkentését, a magánvállalkozásoknak, azon belül a kisvállalkozásoknak nyújtott állami támogatás növelését, az állami hivatalnokok számának csökkentését ígérik. Összességében megállapítható, hogy a Putyin-Medvegyev-tandem a vártnál jobban működik. Problémák elsősorban az elnöki és a miniszterelnöki apparátusok személyi ellentéteiből adódhatnak, de ezek egyelőre nem éreztetik hatásukat. Retorikában és a felszínen mindenképpen lehetnek kettőjük között különbségek, de a dolgok lényegét illetően aligha. Medvegyev felszólalásaiban máris igazolni kívánja a róla tudatosan kialakított képet, miszerint ő liberális politikus. Ennek jegyében szónokol a korrupcióellenes harc fontosságáról, a bírói függetlenség megerősítéséről, a demokrácia jelző nélküli (értsd: „irányított" vagy „szuverén") használatának szükségességéről. Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy Medvegyevnek elnökként meg kell határoznia önmagát, ki kell alakítani önmagáról a választók számára egy olyan képet, amely eltér a Putyinról alkotott képtől. Úgy kell kilépnie Putyin árnyékából és úgy kell új politikai kurzust kialakítania, hogy megőrizze a putyini rendszerrel a folytonosságot, s eközben javítsa az ország helyzetét. A világgazdasági válság az orosz tandemnek is rosszkor jött, mert Oroszországra sokkal nagyobb hatással van, mint azt korábban hitték. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet megértsük, fel kell idéznünk az 1990 után kialakult gazdaság főbb ismérveit. A Szovjetunió utolsó korszakában a gazdaság teljesen összeomlott. Létezésének utolsó hónapjaiban a Szovjetunióban, illetve a függetlenség első időszakában Oroszországban nem volt fizetőképes kereslet, s az ország a csőd szélén állt. Erről a mélypontról kellett talpra állnia. A kilencvenes években végrehajtott árliberalizáció, majd rablóprivatizáció (az úgynevezett „vócseres" privatizáció), a piacgazdasági viszonyokra való radikális áttérés - bármilyen fájdalmas volt is az átlagember számára - már az évtized közepén megmutatta első eredményeit. Az 1989-91-es hiánygazdaság 1993-tól fokozatosan megváltozott. A 150 milliós piac csábította a külföldi befektetőket és kereskedőket, s 1995-re megjelent az árubőség az orosz piacon, jóllehet ez elsősorban külföldi termékekből állt. A piaci vonzerő miatt kialakuló versenyhelyzet kedvező hatást gyakorolt az orosz gazdaságra. Ezt a fellendülést csak időlegesen állította meg az 1998-as pénzügyi összeomlás, amely legalább annyira volt tudatos, az oligarchák által irányított pénzügyi manőver - melynek révén 2009. nyár 19
