Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Bába Iván: A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei
Bába Iván A Putyin irányításával kiépített, „irányított demokráciának" nevezett, számos autoriter vonást hordozó politikai rendszerben nem lehetett kérdéses a 2007. december 2-án lebonyolított oroszországi parlamenti választás végeredménye. A várakozásoknak megfelelően a választásokon tarolt a hatalom pártja, az Egységes Oroszország, amely 62 százalékos részvételi arány mellett 64,3 százalékot kapott, s ezáltal 314 képviselői helyhez jutott a 450 fős alsóházban. A második helyet 11,6 százalékkal a Kommunista Párt szerezte meg, 57 képviselői helyhez jutva. Átlépte még a hétszázalékos parlamenti küszöböt a Liberális Demokrata Párt (8,1 százalék - 39 képviselő), illetve a felsőházi elnök, Szergej Mironov által vezetett Igazságos Oroszország párt is (7,7 százalék - 38 képviselői hely). A jobboldali, nyugati értelemben vett liberális erők meg sem tudták közelíteni a parlamenti küszöböt, így az új parlamentnek ezúttal sem lett a tagja a Jabloko és a Jobboldali Erők Szövetsége. Ez a parlamenti összetétel azt jelenti, hogy a Kremlnek napjainkban az alsóházban nincs számottevő ellenzéke, valóban ellenzéki programja csak a kommunista pártnak van. A Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Liberális Demokrata Párt, illetve a Kreml által létrehozott Igazságos Oroszország szavazatait valójában hozzá lehet adni az Egységes Oroszországéhoz, így a hatalomnak elsöprő többsége van az Állami Dumában. A Kommunista Párt alsóházi aránya miatt nem jelent konkurenciát a hatalom számára. Perspektivikusan különösen nehéz helyzetben van, hiszen választói bázisa inkább az idősebb korosztály tagjaiból tevődik össze. Európai mércével mérve sem a választást magát, sem a választási előkészületeket nem nevezhetjük demokratikusnak, hiszen a Kreml uralta a választási felkészülési kampányt, a valódi liberális erőket ellehetetlenítette, s így befolyásolta a választásokon indulók listáját is. A hatalom irányította a kampányban a hírközlő eszközök munkáját is, s ezzel az ellenzéket megfosztotta a hatalom kritikájának lehetőségétől. Ezzel szemben olyan párt is összegyűjtötte az induláshoz szükséges kétmillió aláírást, mint a ténylegesen nem létező Demokrata Párt. A hivatalban lévő elnök, Vlagyimir Putyin aktívan részt vett a választási kampányban - az Egységes Oroszország mellett. A parlamenti választások nagy mértékben meghatározták a 2008. március 2-án megrendezett elnökválasztás kimenetelét, mely valójában tét nélküli volt. Bár Putyin korábban többször egyértelműen utalt rá, hogy nem kívánja megváltoztatni az alkotmányt hatalmon maradása érdekében - hiszen az alkotmány csak két egymást követő elnöki ciklust tesz lehetővé -, mégis 2007 decemberéig az a kérdés, hogy valamilyen formában átjátssza-e magának a legfőbb hatalmat, nyitott volt. A politikai életet uraló Kreml semmit sem bízott a véletlenre, gondosan felépített forgatókönyv szerint járt el. Mindenekelőtt négy politikai párt javaslatára Putyin elnök 2007 decemberében Dmitrij Medvegyev első miniszterelnökhelyettes személyében megnevezte utódjelöltjét. Ez egy demokratikus politikai rendszerben önmagában elfogadhatatlan. Putyin hetvenszázalékos, tartós bizalmi indexe alapján egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az orosz társadalom többsége támogatni fogja az elnök jelöltjét. Mindez még együtt járt azzal, hogy az autokrata rendszer sorra tette lehelő Külügyi Szemle
