Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Terényi János: Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról
Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról a rivális vezetékek körüli jövedelmezőségi, megvalósíthatósági, energiabiztonsági és stratégiai dilemmákat. A magyar külpolitika örvendetes tanulékonyságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy a meglehetősen ellentmondásos visszhangot kiváltott „a Nabucco egy álom" típusú megnyilvánulásoktól eljutott a 2009. januári budapesti Nabucco-értekezletig; Magyarország a saját érdekei szempontjából racionálisan cselekszik, amikor mindkét projektben partneri szerepet vállal. Az, hogy az orosz Szurgutnyeflyegaz megvásárolta a Mól részvényeinek 21,2 százalékát kitevő - korábban az OMV birtokában lévő - részét, a kelet-közép-európai államok, különösen a Déli Áramlat tervezett nyomvonala mentén fekvő országok energetikai szektoraiban tapasztalható orosz tulajdonszerzési törekvések keretében értelmezendő. A tranzakció ténye, körülményei, az orosz befektetőt körülvevő átláthatatlanság, valamint a vásárló további szándékait illető homály a bizalmatlanság elemeit erősítik a magyar-orosz kapcsolatokban. Mind a „gázvezeték-diplomácia", mind a térségbeli országok energiaszektorát célzó orosz expanziós törekvések kezelése olyan súlyú kérdés, amely a nemzeti szintű energiapolitikánál szélesebb, európai uniós keretekbe kívánkozik. A magyar-orosz relációban aszimmetriaként, egyoldalú ráutaltságként jellemezhető energetikai kapcsolatok az Európai Unió és Oroszország viszonylatában kölcsönös függésként jelennek meg, hiszen Oroszország - részarányának növekedése ellenére - távolról sem az EU egyetlen szállítója, viszont az orosz külkereskedelem bevételeinek jelentős hányada az Európába irányuló szénhidrogénexportból származik. Az EU közös energiapolitikájának megteremtése, külkapcsolati dimenziójának (benne az EU-orosz energiadialógusnak) az együttes megjelenítése, az egyesített energiapiac létrehozása, valamint a vezetékrendszerek regionális és uniós összekapcsolásának megteremtése megkülönböztetett magyar érdek, mivel ez hozhatja létre azt a közös platformot, amely elejét veszi annak, hogy Európa energiafüggőségét Oroszország politikai célok érdekében használhassa fel. A közép- és hosszabb távon kibontakozódó trendek - a ma még nehezen hozzáférhető gáz- és kőolajkészletek gazdaságos kitermelését lehetővé tevő új technológiák érett korba lépése, az LNG piaci részarányának növekedése, az orosz és a közép-ázsiai gázkészletek iránti dél- és kelet-ázsiai kereslet erősödése - által megteremtett esélyeknek és kihívásoknak, beleértve az energiahordozók globális piacának szállítóival fenntartott kapcsolatok alakítását is, csak az EU szintjén és kereteiben lehetünk képesek megfelelni. Mindez szélesebb tematikai összefüggésekben is irányadó. A magyar-orosz kapcsolatokban - már csak a méretkülönbség okán is - meglévő aszimmetriát kétoldalú keretekben nyilván nem tudjuk áthidalni. Oroszország irányában Magyarország csak szélesebb szövetségesi és partneri kapcsolatrendszerén keresztül tud valóban egyenrangú, stratégiai síkon is meghatározó viszonyt fenntartani, ami egyben a szorosan vett kétoldalú kapcsolatok ügyeiben is hátteret biztosít. E háttér három, egymásra épülő rétegből - a kelet-közép-európai országok közötti egyeztetésekből, az Európai Unió közös hangú politizálásának megteremtéséből, valamint a transzatlanti együttműködés szilárdságából áll. E hármas keret nem zárja ki az árnyalatok 2009. nyár 11
