Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Terényi János: Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról
Terényi János génvagyon és a ráépülő „félállami" szektor nélkül vajon milyen belső stabilizációs és külső érdekérvényesítési eszközök állnának Moszkva rendelkezésére. A válasz nyilván a hadiipari export (mint az orosz ipar talán egyetlen nemzetközileg valóban verseny- képes ágazatának) felfuttatása és a külpolitika ennek megfelelő alakítása lenne - ami a legkevésbé sem szolgálná a nemzetközi biztonság érdekeit. Az orosz gazdaság strukturális gyengeségével kapcsolatos dilemmák a nemzetközi pénzügyi válság, valamint a szénhidrogénárak csökkenése miatt tovább éleződnek, hiszen a putyini-medvegyevi konszolidáció anyagi alapjainak kifulladása középtávon előre nem látható következményekkel járhat az ország belső állapotában és külpolitikai magatartásában egyaránt. Oroszország külső megítélésében az elmúlt tíz hónapban szélsőségesebb kilengéseket tapasztaltunk. Ezek „határértékeit" egyrészről a tavaly augusztusi orosz-grúz fegyveres konfliktus nyomán a nyugati államok és Moszkva viszonyában bekövetkezett erőteljes lehűlés, másrészről pedig az Obama-adminisztráció hivatalba lépése után látványosan kezdeményezett - és az Európai Unió által is egyetértéssel követett - „újrakezdés", a képletes reset button jelölte ki. A globális pénzügyi és gazdasági válság leküzdését célzó erőfeszítések nemzetközi infrastruktúrájában bekövetkezett eltolódások, a G20-ak előtérbe kerülése Oroszország partnerként történő integrálásának, s nem - mint ahogy attól tavaly augusztusban félni lehetett - valamiféle „mini hidegháború" gerjesztésének irányában hat. A „korhangulat" - ellentmondásos elemekkel tarkított - változásának érzékeltetése céljából idézzük fel a Nixon Center és a Belfer Center (a Harvard Egyetemen belül működő John F. Kennedy School of Government kutatóintézete) által ez év márciusában közösen megjelentetett, Tlie Right Direction for U.S. Policy toward Russia címet viselő stratégiai tanulmányt. Ez az amerikai-orosz viszony konstruktív átértékelésére és a két ország közötti érdemi együttműködésre szólít fel, éppen azokban a Washingtonban prioritást élvező kérdésekben (a terrorizmus elleni küzdelem, Irán, Afganisztán, Közel- Kelet, Európa biztonsága, a nukleáris stratégiai támadófegyver-rendszerek korlátozása stb.), amelyekben Oroszország szerepének és érdekeinek negligálása kifejezetten az amerikai érdekérvényesítés hatékonysága ellen hat. A „kétpárti" szerzői kollektíva által jegyzett tanulmány - miközben síkraszáll a demokrácia és az emberi jogok védelmében - elismeri az orosz történelem és a „tradíciók" súlyát, az orosz társadalom „saját ütemű" fejlődését, s az orosz külpolitikai szándékok, illetve az azokat motiváló érdekek megértésére és empatikus mérlegelésére ösztönöz. * A magyar külpolitika vonatkoztatási közege távolról sem homogén Oroszország megítélésében. A magyar-orosz kapcsolatok stratégiai irányainak megrajzolása és „finomhangolása" nyilván már csak ezért sem történhet a nemzetközi politika főszereplői között formálódó viszonyok mechanikus leképezésével. Külügyi Szemle
