Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kiss J. László: Egy döntés anatómiája - Oplatka András könyve a határnyitásról
Könyvekről A könyv érdeme, hogy az NDK-ból Magyarországon maradt turisták kérdését Oplatka szoros kapcsolatba tárgyalja a falurombolás elől Magyarországra érkező, jórészt magyar származású romániai menekültek problémájával. Ekkor még állt a vasfüggöny, és ezek az emberek nemzetközi menekültstátussal még nem rendelkeztek, s azok esetében, akik Magyarországon maradtak, nyitva maradt a kérdés, hogy milyen érvekkel igazolható, hogy nem adják vissza őket a román hatóságoknak. Németh miniszterelnök 1989 elején tanácsot kért az igazságügy-minisztertől, aki a szakértőivel folytatott konzultáció nyomán azt a javaslatot tette, hogy Budapest csatlakozzék az Egyesült Nemzetek genfi menekültügyi egyezményéhez. Az ENSZ-nek Románia is tagja, s a konvenció mint multilaterális szerződés előnyt élvez a kétoldalú megállapodásokkal szemben, s mint olyan, megtiltja a politikai menekültek visszaadását. A konvencióhoz való csatlakozás Magyarország számára azt is lehetővé tette, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosságától (UNHCR) a menekültek ellátására kemény valutában anyagi támogatást kapjon. Magyarország végül 106. országként 1989. március 17-én csatlakozott az 1951-ben alapított menekültügyi konvencióhoz és az 1967-ben elfogadott jegyzőkönyvhöz, amelyben a menekült személyek státusát rögzítették. A magyar tagság 1989. június 12-én érvénybe lépett, s ezzel megszűnt az a gyakorlat, mely szerint a magyar-osztrák határon elfogott keletnémet polgárokat egy 1957-ben kötött jogsegélyszerződés alapján kiadatási fogságban tartották, és keletnémet autóbuszokon a Ferihegyi repülőtérre szállították, ahonnan az Interflug gépei visszavitték őket az NDK- ba. A magyar kormány az NDK polgárait áttelepülőnek és nem menekültnek tekintette, mint ahogy ezt a megnevezést a menekültek sem igényelték. A magyar kormány az egyezményre való hivatkozással szembeszegülhetett az NDK-val, s hogy a keletnémetekre is alkalmazta a genfi konvenciót, valójában azért tette, mert elismerte azok de facto menekültstátusát. Ezzel azonban nyilvánvalóvá lett, hogy ha a magyar hatóságok az NDK állampolgárait nem adják vissza, akkor kénytelenek lesznek őket Nyugat felé kiengedni. Mindazonáltal Magyarországnak el kellett kerülnie azt a látszatot, hogy közvetlenül egyezett meg a Szövetségi Köztársasággal, s ezért került sor a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) közvetítőként történő bevonására. Érdekes része a könyvnek, amikor a szerző a szovjet atomfegyverek magyarországi állomásoztatásának kevéssé ismert kérdésével foglalkozik. A szovjet csapatok és atomfegyverek visszavonásának megvitatására Németh Miklós miniszterelnök 1989. március 3-án Moszkvában tett munkalátogatása alkalmával került sor. A mintegy nyolcvanezer főt kitevő szovjet csapatok visszavonásának kérdése nem először vetődött fel, ám a magyar területen tárolt szovjet nukleáris robbanófejek kérdése első ízben került a kétoldalú tárgyalások napirendjére. Az MTI csak 2005 elején tette közzé, hogy Magyar- országon 1989-ig szovjet atomfegyverek voltak. Kárpáti Ferenc hadügyminisztertől Németh Miklós kormányfő is csak 1988 végén szerzett tudomást a szovjet atomfegyverek magyarországi állomásoztatásáról szóló, kézzel írott, 1969-70-ben kötött szerző232 Külügyi Szemle
