Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André a magyar kormánynak azt a támogatást, amelyet a Biztonsági Tanácsnak a tragikus délszláv helyzet kezelésében nyújtott, kifejtve, hogy a két ország ENSZ-küldöttsége- inek szoros és gyümölcsöző együttműködése és konzultációi fontos tényezői voltak annak, hogy a BT szembenézhetett a volt Jugoszláviában jelentkező kihívásokkal. Jelezte, Madeleine Albright nagykövet tájékoztatta arról, milyen magasra értékelte a közös munkát Magyarország állandó képviselőjével és munkatársaival. Mondanom sem kell, a levél mindannyiunknak igen jólesett, s pótolta az otthoni visszhangtalanságot. így zárult a magyar BT-tagság drámai eseményekben bővelkedő két esztendeje. A fenti, időrendi sorrendben, eredeti dokumentumokon alapuló vázlatos ismertetés a volt Jugoszláviában kitört konfliktusnak csupán e kétéves időszakára eső és kifejezetten magyar vonatkozású BT-eseményeiről szól, nem tér ki az azt megelőző és főleg nem az azt követő diplomáciai történésekre, amelyeket már a Biztonsági Tanácsból kikerülve, „kívülről" követhettünk figyelemmel, ekkor a témában már nem hallathattuk közvetlenül a hangunkat. Ugyancsak nem érinti az ismertetés a BT-ben napirendre került többi nemzetközi konfliktust és témát, s azt a szerepet sem, amelyet BT-küldöttségünk a testület reformjának beindításában, munkamódszerei megváltoztatásában, fokozottabb átláthatóságának kieszközlésében játszott. Az események eme rögzítéséből, véleményem szerint, hiba lett volna kihagyni azt a vonulatot, amely az olvasó számára kitapinthatóvá teszi mindazokat az emóciókat, de azt a rezignáltságot is, amelyek e huszonnégy hónap során a nemzetközi diplomácia eme „frontvonalában", s mint említettük, leginkább légüres térben küzdő magyar kül- ügyéreknek bőven kijutott. S azt hiszem, az is kirajzolódik a fenti sorokból, hogy Magyarország nem hallgatott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, érvelt, vitatkozott, bírált, s ha kell, „jól odamondott" annak érdekében, hogy életet leheljen a nemzetközi közösség délszláv térséggel kapcsolatos keserves próbálkozásaiba. Úgy érzem, nem a mi hibánk, hogy e konfliktusmenedzselés végül is kudarcot vallott. Az EBEE 1986-89-es bécsi találkozója magyar vonatkozásainak, valamint az ENSZ BT-ben való 1992-93-as magyar jelenlétnek a délszláv tematikán keresztüli ismertetése azt a célt is szolgálhatja, hogy a későbbiekben az érdeklődők pontosabb, hitelesebb képet kapjanak a magyar diplomáciáról a rendszerváltozás időszakában. 210 Külügyi Szemle
