Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André csúcsszintű ülésére közvetlenül a kétpólusú világ megszűnését követően, a hatalmas politikai változások idején került sor. A kiadott dokumentum hitet tett a Biztonsági Tanács központi szerepe mellett a kollektív biztonság megőrzése mellett is. Ekkor már ropogtak a fegyverek a korábbi Jugoszlávia területén, s gyülekeztek azok a viharfelhők, amelyek a következő években hurrikánként tulajdonképpen elsodorták a BT-t. De ezt a csúcstalálkozó részvevői még nem észlelhették. Magyarország - kivételes helyzetben, BT-tagként - egy olyan drámával szembesült, melynél közelebb válság már nem is kerülhet területéhez. Szinte biztos vagyok, hogy ha a következő években és évtizedekben hazánk ismét bekerül a testületbe, képviselőinek nem kell majd olyan mindennapos kihívásokkal, nehézségekkel, gyötrő dilemmákkal megküzdeniük, mint amit Jugoszlávia szétesése és az azt követő vérfürdő jelentett Magyarország s BT-ben ülő képviselői számára. De Budapest egyszerűen nem ismerte fel a magyar BT-tagság fontosságát, az ebben rejlő kivételes lehetőségeket egy olyan válság esetében, mint a délszláv, s visszatekintve elmondható, hogy - habár a képviselet igyekezett a lehető legteljesebb tájékoztatást adni az otthoniaknak arról, mi folyik a BT-n belül - a kapcsolat a budapesti központ és a New York-i magyar ENSZ-képviselet között, egy-két ritka kivételtől eltekintve, egyoldalú volt. Hazánk geopolitikai helyzetéből, történelmi, földrajzi adottságaiból és történelmi ismereteiből fakadóan - az egyéb szinteken e témában zajló nemzetközi találkozóinkon, megbeszéléseinken, felszólalásainkon túl - sokkal jobban ki kellett volna használni a kínálkozó egyedülálló, az operatív beleszólásra folyamatos lehetőséget nyújtó helyzetet, amit testületi tagságunk kínált, nemzed álláspontunk ismertetésére, javaslatok megtételére, ha kell, helyreigazításokra a BT-ben. Hogy ezt az üres hátteret, ezt a New York-Budapest egyirányú utcát a BT asztala körül ülő többi kollégánk nem érezte, nem sejtette, nem a Külügyminisztérium múlott. Ebben az időben a Külügyminisztériumban nem is nagyon tudták, mi az a multilaterális külpolitika. A nyugati integrációs rendszerekben való eljövendő részvételünk egyik nagy hasznát abban láttam, hogy az majd rákényszeríti országunkat a planetáris szintű, átfogó, valóban nemzetközi léptékű gondolkodásmódra. Ezért sokkal jobban tudatosítani kellett volna a magyar politikai elitben, de a Külügyminisztériumban is, hogy milyen lehetőséget kapott az ENSZ-ben a magyar külpolitika. Sokan alig tudtak valamit erről a tevékenységről. Már kétéves BT-tagságunk vége felé egy másik, kiemelt fontosságú európai állomáshelyen dolgozó egyik kollégám nekem címzett táviratának egyik mondata, miszerint fogalmuk sincs, mit csinálunk mi ott New Yorkban a BT-ben, hidegzuhanyként hatott ENSZ-képviseletünkre. Az ENSZ-titkárság által 1992-93-ról készített kimutatás szerint a korábbi esztendőkhöz képest drámai módon megugrott a Biztonsági Tanács hivatalos üléseinek, nem hivatalos konzultációinak, határozatainak és elnöki nyilatkozatainak száma. A korábbi évek ötven körüli - a munka lényegét jelentő - nem hivatalos konzultációja helyett tagságunk utolsó évében, tehát 1993-ban 1200 (!) ilyen tanácskozásra került sor. Egy 194 Külügyi Szemle
