Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André írt, ez volt az első eset, hogy a Varsói Szerződés egy országa támogatásáról biztosított egy NATO-javaslatot az emberi jogok témájával kapcsolatos kérdésben. 1988 áprilisában kifejtettük, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése egyetlen országnak sem lehet belügye. Az államközi kapcsolatok nem lehetnek felhőtlenek, ha e kérdést nem létezőnek nyilvánítják E téren hosszabb ideje aggasztó jelenségek mutatkoznak. A közvéleményünk nem közömbös a kisebbségi létet veszélybe sodró, egy múlt eltüntetésére, egy nyelv és egy kultúra korlátozására irányuló törekvésekkel szemben. A magyar kormány arra törekszik, hogy a kisebbségi téma ne nehezítse a szomszédos államokkal fennálló kapcsolatainkat. Sajnos nem minden érintett félnél mutatkozik hasonló szándék. A nemzetközi kapcsolatok javulásának viszonyai között a nemzetiségekkel szembeni korlátozó és szűkítő intézkedések anakronisztikusnak tűnnek. A nemzetiségeket érintő, bizonyos jövőre vonatkozó tervek, valamint egyes, már megtett intézkedések mélységesen elszomorítók, ellentmondanak a bécsi találkozón eddig kifejtett erőfeszítéseknek. A nemzeti kisebbségek fizikai jelenlétére utaló etnográfiai és építészeti jelek felszámolása, évszázados temetők, templomok, emlékművek és történelmi szent helyek eltüntetése, helységnevek kisebbségi nyelvű elnevezéseinek megszüntetése, egyes települések tervezett felszámolása az emberi jogok megsértését jelentik. Ma senki nem állíthatja, hogy a kisebbségi kérdéseket végérvényesen megoldottuk volna, s a legutóbbi események fényében még indokoltabb, hogy a rendezést szolgáló eszközök a kisebbségek kollektív jogainak aspektusaira is kiterjedjenek. Hangsúlyoztuk, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése nem területi vagy határkérdés. Pozitív példaként hivatkoztunk a Csehszlovákiával, Ukrajna kárpátaljai térségével, Jugoszláviával és Ausztriával kialakult együttműködésünkre. Felszólalásunkban visszautasítottuk azokat az állításokat, amelyek Magyarországot irredentizmussal, sovinizmussal vagy nacionalizmussal vádolják. Ugyanakkor hozzátettük: tudatában vagyunk, hogy a diszkrimináció, a rosszindulat, a nacionalista szándékok, az emberi méltóságot és a nemzeti önérzetet sértő kísérletek következtében országunkban is utat törhetnek maguknak bizonyos szenvedélyek. Világos, hogy nem szabad utat engedni ezeknek a törekvéseknek, hiszen létezik demokratikus megoldása is a felgyülemlett problémáknak, e ebben a kisebbségek hidat képeznek és a közeledést szolgálják, nem pedig az elválasztás és az elidegenedés tényezői. A későbbiek folyamán egy részletes kimutatást is készítettünk a falurombolási program által fenyegetett erdélyi településekről, történelmi helyekről, s ezt szétosztottunk a bécsi találkozó résztvevői között. Tény, hogy ez volt az első eset, amikor nemzetközi fórumon egy VSZ-ország nyíltan bírálta egy ugyanabba a katonai-politikai tömbbe tartozó másik szövetséges állam politikáját. Román részről a magyar fél által elmondottakat egyszerűen úgy kommentálták a találkozón, hogy azok minden szava hazugság. VSZ-szövetségeseinknek kényelmetlen volt sok minden, ami a bécsi találkozón terítékre került, hiszen a tárgyalóasztalnál egyebek mellett szó esett a különböző országokban élő emberek közötti kapcsolatokról is, ezen belül családegyesítésről, vegyes házasságokról, turizmusról, sport- és ifjúsági kapcsolatokról, információáramlásról, 188 Külügyi Szemle
