Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Andreides Gábor: Zűrzavar és bizonytalanság a magyar-olasz kapcsolatok történetében, 1958-1964
Zűrzavar és bizonytalanság a magyar-olasz kapcsolatok történetében, 1958-1964 tulajdonképpen kötelezők voltak, és mindenkit biztonsági emberek kísértek, a diák- szervezet aktivistái az olasz szervezőktől információkat szerezve szervezték meg, hogy le tudják „léptetni" azt, aki akarta. Utána pedig ők mentek el a szállodába, ahol egy-két ezer lírát adtak a portásnak, aki a megadott szobából lehozta az összekészített bőröndöt, s ezt az olaszországi magyar diákszervezet tagjai vitték tovább a gazdájának.56 Egy kitörési kísérlet: olasz újságírók Magyarországon A magyar külpolitikai kiútkeresés stratégiájának másik fontos eleme az a propaganda-hadjárat volt, amely az eredményezte, hogy a hatvanas évektől kezdődően egyre gyakoribbá váltak a különböző külföldi, így természetesen olasz újságíró-delegációk magas szintű fogadásai. E sajtópolitikai offenzívát egy Marosán Györggyel készült hosszabb beszélgetés nyitotta 1960 novemberében. A beszélgetés házigazdája eredetileg Kádár János lett volna, Marosán csak távollétében helyettesítette az MSZMP KB első titkárát. Marosán György interjúra való kijelölésében kommunikációs képességein kívül szerepet játszhatott az is, hogy az év elején Rómában részt vett az OKP IX. Kongresszusán (1960. január 20.-feb- ruár 4.). Az interjú során az általános magyar helyzettel, gazdasági sikerekkel és problémákkal, valamint az életszínvonal alakulásával kapcsolatos „marosáni" gondolatok57 után természetesen az 1956-os forradalom is szóba került: „Itt van 1956. Hiba volt Magyarországon 1956 előtt? Bizony sok hiba volt. Mégis mikor külföldi újságírók megkérdezték: Kádár és Maga egy kérdőjel, mindkettőjüket halálra ítélték, hogyan kerültek mégis ugyanarra a vonalra? Mit lehet erre válaszolni? - tette föl a kérdést Marosán - Minden ember életében felvetődik nehéz helyzetben a kérdés: a barikád melyik oldalán áll? Harminckilenc éve vagyok szervezett munkás. Nem születtem munkáscsaládból. Az apám és az anyám tanítók voltak. Mit csináljak? Csak azt tehettem, amit 1956-ban csinálhattam. Hibák nem fognak többet előfordulni, arra mi majd vigyázunk. A kommunisták csak egyszer követnek el hibát, másodszor nem ismétlik meg. És milyen a mi rendszerünk? Ha valaki az országot ismeri és megnézi, látja, hogy ezt a rendszert nem lehet szuronyokkal fenntartani. Lehet a bányásznak annyi szenet adnia, amennyit most nálunk ad, ha a háta mögött ott állnak fegyverekkel? Átmenetileg lehet, csak abból nem az jön ki, ami itt van ... Külföldi újságírók által feltett kérdések között szerepelt egyszer, hogy hány embert végeztettünk ki. Münnich elvtárs dokumentálta a kivégzettek névsorát. Izgatottan vártuk, hogy mi lesz. Az újságírók mindenről írtak, csak erről nem. Mert ezt megírni külföldön nem jó. Miért nem hozzuk nyilvánosságra mi ezt a névsort? Mert ez nekünk sem jó. De tudják, mi történik, ha elengedjük az ellenforradalom leverése után a vörösterrort? (...) Mi nem engedtük el. (...) Az ország szilárd, politikailag elérkezett az amnesztia ideje."58 Az első, az 2008. tél 169
