Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - T. Horváth Attila: Purgatórium és népakarat: a ruandai megbékélési törekvések mérlege
Purgatórium és népakarat: a ruandai megbékélési törekvések mérlege A táborok szervezése 1996-ban vett nagy lendületet. Eredetileg a visszatérő tuszi lakosságnak az integrációját szolgálták. Mivel ők sok különböző országból tértek visz- sza, és sokuknak kevés információjuk volt a ruandai realitásokról, a táborok tanfolyamai segítették a beilleszkedést. Ebben az évben sok hutu menekült is visszatért, akiket szintén segíteni kellett. 1999 óta már az ország egész területén szerveznek táborokat a legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak: katonáknak, vallási vezetőknek, adminisztrátoroknak, egyetemistának, prostituáltaknak stb. A foglalkozások több naptól több hónapig tarthatnak. Kiemelten fontos kérdés a Kongói Demokratikus Köztársaságból visszatérő fegyveres csoportok egykori tagjainak reintegrációja. A Kongó keleti részén harcoló fegyveres csoportok tagjainak nagy része olyan hutu katona, akik még a ’94-es események eredményeként kerültek az országba. A 2004-es békeszerződés óta a ruandai vezetés és a kongói ENSZ-erők közös célja, hogy őket lefegyverezzék és visszaküldjék Ruandába. Akik feladják magukat, és előjönnek a bozótból, az első szakaszban szűrésen esnek át, ahol megvizsgálják, hogy részt vettek-e népirtó vagy háborús cselekményekben. Ha igen, a súlyosságától függően kerülnek gacaca vagy normál bíróságra. Akik nem bűnösök, azok ingandó táborokba kerülnek, ahol attól függően töltenek több vagy kevesebb időt, hogy melyik csoportba sorolták őket. Akik korábban a FAR (Force Armee Rwandaise, Habyarimana hadserege), vagy az RPF fegyveres szárnyához tartozó RPA tagjai voltak, két hetet, azok a főként hutu katonák pedig, akik a kongói fegyveres harcokban is részt vállaltak, két hónapot töltenek az ingandó táborokban. A bozótban harcoló csoportok tagjainak kevés valós információjuk volt és van a ruandai életkörülményekről, mert vezetőik gyakran félreinformálják őket, hogy tovább harcoljanak, és féljenek a visszatéréstől. Sokan féltek és félnek a felelősségre vonástól és a bosszútól amely Ruandában várhatja őket. Az utóbbi néhány évben felgyorsult a leszerelés, mert több ismert kongói (hutu) gerillaparancsnok feladta magát. Ennek propagandaértéke óriási, amelyet az ENSZ és a ruandai vezetés egyaránt igyekszik kihasználni. A táborokban az egykori katonák főként ideológiai nevelést kapnak, sportolnak és közös beszélgetéseken vesznek részt, amelyeken a ruandai élet praktikus kérdései is szóba kerülnek.. Az ingandó táborok másik fontos célcsoportját a leendő egyetemisták, főiskolások képezik.. Évente körülbelül háromezer diák vagy leendő diák vesz részt kötelezően a táborokban, amelyről igazolást kapnak.24 A diákok oktatása három szakaszban zajlik: az elsőben az önálló gondolkodást és a kritikai elemzés technikáit kell elsajátítaniuk. A második fázisban az ország elé tornyosuló problémákat kell megfogalmazniuk, a harmadikban pedig kiscsoportos foglalkozások keretében a megoldásokon gondolkozniuk.25 A diákok uniformist viselnek, és egy botot kapnak, amely fegyvert jelképez. Ezzel a pszichológiai trükkel igyekeznek csökkenteni a hadsereg iránti félelmet, mert a népirtás hatékonyságát az is növelte, 2008. tél 147
