Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Szabó Loránd Lassan meginduló békefolyamat, tovább pusztító háborít, az „afrikai irányítás"3^ A harcoló felek közötti közvetítésben sem az ENSZ, sem Mandela nem járt sikerrel. Érdekes módon a Csádot támogató Líbia vezetője, az arab világban való elszigetelődése miatt Afrika felé forduló Moammer Mohamed el-Kadhafi ért el először eredményt 1999. április 18-án, amikor szülőföldjén, Szurtban (Sirt/Syrte) a lázadó csoportok ugyan nem, de Kongó, Uganda és Csád aláírt egy tűzszüneti megállapodást. A megállapodást egyedül betartó Csád ezzel kilépett a háborúból, mivel Líbia állt mögötte.34 A háború beszüntetése felé vezető folyamat következő állomása 1999. július 10-én a lusakai egyezmény aláírása volt, amelyet az SADC elnöke, Frederick Chiluba zambai elnök hozott tető alá. Az okmányt a konfliktusban közvetlenül érintett hat ország és a főbb lázadó csoportok35 írták alá. Ez az azonnali tűzszünetet, a külföldi csapatok kivonását, a tűzszünetet alá nem író fegyveres csoportok lefegyverzését, egy ezeket ellenőrző vegyes katonai bizottság (Comité Militaire Mixte/Joint Military Committee, CMM/ JMC) felállítását, a kongóközi párbeszéd (Dialogue hüer-congolais, DIC) megindulását (a konfliktusban részt vevő minden kongói fél tárgyalóasztalhoz ültetését) és egy ENSZ- békefenntartó erő36 behívását tartalmazta. Noha a háború 2001-ig változatlanul tovább folyt, az egyezmény mégis a békefolyamat kezdete lett, ennek szövegét vették alapul a későbbiekben is. Az 1998-tól zajló háborúban a Tanzániához37 hasonlóan inkább semleges Zambia38 megakadályozta a kongói lázadó csoportokat, hogy területét használhassák. Kabila kénytelen volt aláírni a lusakai egyezményt, hogy időt nyerjen, mert 1999 tavasza óta a lázadók és az RPA hevesen támadták Mbuji-Mayit, a gyémántbányászat központját. Az egyezmény ravaszul kapcsolt össze több kérdést. Az egyik Uganda és Ruanda biztonsági követelése volt, hogy a szomszédból ne támadhassák őket lázadó erők. A másik Kabila hatalmának legitimitása volt, hiszen bár erőszakkal szerezte meg, demokratikus átmenetet követeltek tőle. Emiatt a szomszéd államok által pénzelt, fosztogató, a lakosságot terrorizáló Kabila-ellenes erők hirtelen a demokratikus átalakulásért küzdőkként tüntették fel magukat. A hagyományos politikai pártok mellett ezek is kikerülhetetlenekké váltak egy leendő átmeneti kormányban. így ebben Kabila és hívei elkerülhetetlenül kisebbségbe kerültek volna. Kabila kivárt, és az idő részben neki dolgozott. Az ENSZ BT csak 1999. november 30-án hozott határozatot (1279.) megfigyelők küldéséről és a MONUC létrehozásáról39, valamint a természeti kincsek fosztogatását vizsgáló szakértői csoport felállításáról. Angola és Zimbabwe megelégelte Kabila ellenállását a lusakai folyamattal szemben, s néhány - nekik jövedelmező - gazdasági egyezmény megkérdőjelezését. Mugabe tartott attól, hogy a sok befektetett hadianyag és pénz nem térül meg, és esetleg emiatt odahaza ráfizet a beavatkozásra. Ruanda és Uganda egységes fellépése viszont a múlté lett, s a nem is titkoltan Kabila bukásá126 Külügyi Szemle
