Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai kai, támaszai az észak-katangai klán (a balubakat), a banyamulengék és a „bűnbánó" vagy köpönyegforgató, esetleg egyszerűen szakértelmük miatt „megvásárolt" egykori mobutisták voltak. Nagyon sarkosan fogalmazva, aki őt elfogadta vezérnek, azt bevette a kormányba. A Mobutu-rezsim, az AFDL ígérete ellenére, mintha nem akart volna véget érni, helyette Kabila „diktatórikus átmenete" következett. 1997 szeptemberében betiltotta a politikai pártokat,16 a civil társadalom és a sajtó képviselőit meghurcolták, zaklatták. A katangaiak mellett továbbra is sok tuszi töltött be fontos tisztségeket, különösen keleten, ami irritálta az ottani lakosokat, s az is, hogy a szomszédos országok lázadó fegyvereseinek menedékhelyei is megmaradtak Kivuban. A Kongói Fegyveres Erők (FAC) ideiglenes vezérkari főnöke az ugandai születésű, ugyanakkor RPA-tag James Kabarebe volt. A romokban heverő gazdaságban a junior bányavállalatoknak korábban biztosított kizárólagos kutatási övezeteket elnökként végül a valóban tőkeerős senioroknak adta, amelyek potenciálisan elég tőkével rendelkeztek a szükséges beruházásokhoz. Emiatt - és a befektetett pénz elúszása miatt - az előbbiek diihödten támadták különböző nemzetközi intézményeknél. Az ENSZ vizsgálóbizottságának17 a tevékenységét az AFDL és ruandai szövetségeseik nyugatra nyomulása során a hutu menekültek és a lakosság ellen elkövetett súlyos bűncselekmények kapcsán Kabila erősen akadályozta, az ország rossz helyzetéért az ENSZ-et, a Világbankot, Franciaországot, az Egyesült Államokat, Belgiumot hibáztatta, újgyarmatosítóknak titulálva őket.18 Nem csak a Nyugattal, de korábbi segítőivel (Ugandával, Ruandával) is összeveszett, nem akarta ugyanis őket „kifizetni". Lejáratásában szerepe volt tuszi külügyminiszterének, Bizima Karahának is, aki 1998 elejétől külföldi útjain a diplomatákkal folytatott négyszemközti megbeszéléseken igyekezett befeketíteni főnökét, a Kabilától immár megszabadulni kívánó Ruanda érdekeinek megfelelően.19 Kabila az afrikai „bölcseket" (Mandela, Nyerere, Mubarak) is megsértette.20 E magatartása következményeként a korábban érdeklődő potenciális befektetők is elmaradtak, ő pedig a nacionalista szólamok után vulgármarxista frázisokkal rukkolt elő a „neoimperialisták" ellen. Visszanyúlt gerilla korszakából származó kapcsolataihoz, és első külföldi útja Kínába vezetett, majd 1998-ban Líbiába és Kubába látogatott el. A következő Eszak-Korea lett volna,21 ha nem szól közbe az 1998 augusztusában kirobbanó első afrikai kontinentális háború.22 Az elégedetlenség az új vezetéssel szemben nem csak külföldön volt tapasztalható. A banyamulengék és banyaruandák23, akik helyzetük normalizálását remélték, nem kaptak kongói állampolgárságot, továbbra is egy 1981-es rendkívül kirekesztő törvény24 maradt érvényben, holott sokan töltöttek be közülük jelentős pozíciókat az államigazgatásban, főként keleten. 1998 tavaszán Kivuban, ahol egyébként is sokan voltak, nőtt a feszültség, az FAC helyőrségeiből többet át akartak helyezni - ez művelt földjeik elhagyását jelentette volna -, emiatt a banyamulengék ismét fegyvert ragadtak, és bár rövid 2008. tél 123
