Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Tarrósy István: Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?
Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében kai Egységszervezetből46 kialakított Afrikai Unió47 keretei között folyó együttműködések sora - azt igyekszik alátámasztani, hogy az afrikaiaknak legelőször saját magukkal kell tudni megállapodniuk, saját maguknak kell önmagukat meghatározniuk,48 ezzel a saját jövőjüket felvázolniuk és fejlődésüket megalapozniuk. Sajnos a sajátosan korrupt afrikai elitek azonban sok esetben komolyabb veszélyt jelentenek az általuk vezetett társadalmak számára, mint az egykori gyarmatosítók: ők ugyanis ténylegesen kiszipolyozzák saját népeiket. Ennek egyik fő területe a nemzetközi/külföldi segélyek, támogatások „megcsapolása" és saját, önös céljaikra történő fordítása. Egyet értve mind Gaye, mind Mbeki elnök véleményével, hogy ha Afrika nem határozza el, mit akar kezdeni a nemzetközi partnerségekből eredeztethető hatásokkal, és elsősorban fejlődési lehetőségekkel, nem fog esély kínálkozni arra, hogy komolyabb változások következzenek be a kontinens életében. „A fejlődés/fejlesztés otthon kezdődik,"49 és ha ehhez Kína ad segítséget, akkor Afrikának ezt a relációt szükséges stratégiailag saját maga érdekei mentén definiálnia, például egy-egy Kína-stratégiában (amennyiben legalább kétoldalú értelmezésben vizsgáljuk a relációt). Peking után - zárszó A 2006. november 5-én a kínai fővárosban zárult 3. Kína-Afrika Együttműködési Fórum államfői nyilatkozatban50 erősítette meg a sino-afrikai kapcsolatok új korszakának filozófiáját, amely az eddigi együttműködés intenzívebbé tételét vetíti előre. A csúcstalálkozón Afrika 48 országának és a kontinens pánafrikai szervezetének, az Afrikai Uniónak a képviselői (tehát valójában az egész kontinens) ültek tárgyalóasztalhoz ázsiai partnerükkel, és többek között megállapodtak abban, hogy 2010-ig százmilliárd dollárnyi kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le térségeik között. A kulturális együttműködések tekintetében 2009-ig megduplázzák, azaz négyezerre emelik az afrikai diákoknak adható állami ösztöndíjak számát, amellyel párhuzamosan újabb Konfuciusz Intézeteket nyitnak a kínai kultúra és nyelv terjesztése és oktatása érdekében. Miközben az ADS-országok körének kibővítésével a 2005-ben mért 110 ezer főnyi beutazó turista számát - amely egyébként a 2004-ben regisztrált adat kétszerese volt - tovább fogják növelni a felek, hangsúlyosan kezelik a képzett, tudást átadni képes kínai szakértők Afrikába utaztatását is, elsősorban az oktatási és az egészségügyi szektorokban. Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök kijelentése, miszerint „Kína és Afrika jó barátok, jó partnerek és egyben jó testvérek"51, az együttműködés közegét és hangulatát pontosan jellemzi - összhangban a bandungi elvekkel -, ugyanakkor egyértelműen jelzi a nemzetközi közösség számára is a kínaiak kapcsolatépítésének és -menedzsmentjének módszertanát és az azt övező kommunikációt. Az elmúlt nyolc év bizonyította, hogy ezzel a megközelítéssel Kína könnyebben éri el mindazt, amit saját érdekei dik2008. tél 89
