Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Tarrósy István: Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?
Sino-afi'ikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében Több kezdeményezés közül a 2000-ben létrehozott Kína-Afrika Együttműködési Fórum (továbbiakban: KAEF) kecsegtet a legkomolyabb hozadékkal - méghozzá mindkét oldal számára. Afrikai szemmel nézve, „az afrikai vezetők nagyon kedvelik Kína ítéletmentes politikai hozzáállását, ugyanis igencsak elegük van abból, hogy a Nyugat állandóan meg akarja mondani nekik, miképpen reformálhatnák meg legjobban az országukat".21 Szemben a nemzetközi szervezetek, így a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank filozófiájával ugyanis, Kína nem diktál, és nem köti meg, hogy az adott támogatást, kereskedelmi együttműködést vagy befektetést az afrikai országokra erőltetett úgynevezett „strukturális alkalmazkodási program" (SAP) megvalósulásának függvényében biztosítja. Az elmúlt években pozitív értelemben változni látszik ugyan az említett szervezetek fejlődő országok irányába kifejtett politikája - rugalmasabb megközelítéseket alkalmaznak de pont e két intézmény tekintélye szenvedett komoly csorbát „a nyolcvanas évek végétől az afrikai országokra erőltetett [SAP-k] teljes kudarca [okán], ...[és magát a] programot, s a mögötte álló szervezeteket sokan Afrika gondjainak egyik fő felelősévé teszik".22 Az SAP-k sajnálatos módon nem vették figyelembe kellő mértékben és alapossággal a helyi igényeket és lehetőségeket, hanem olyan univerzális gazdaságpolitikai recepteket írtak fel kötelező érvénnyel, amelyek túl sok esetben nagyon kevéssé, de sokszor szinte egyáltalán nem jelentettek megoldást az aktuális kérdésekre.23 Ezzel szemben Kína - amely hosszú távú partnerségi keretek között (olyan lehetőségekben gondolkodva, mint amelyek Bandungban fogalmazódtak meg először) képes biztosítani száguldó gazdasága számára a szükséges nyersanyagok egy jelentős hányadát -megfontolt, „baráti" politizálással, folyamatos párbeszéddel igyekszik az afrikai kooperációs csatornákat egyengetni. A lehetőségek megsokszorozásához pedig a két térség több évtizedes „békés egymás mellett élése" és Bandung hagyatéka a nyugati/ északi keretekhez lényegesen stabilabb alapokat fektetett le az elmúlt 50 évben. A Kína-Afrika Együttműködési Fórum A Dél-Dél együttműködést szorgalmazva a Fórum háromévenként egy-egy csúcstalálkozó keretében tárgyalja meg a sino-afrikai kapcsolatrendszer legfontosabb kérdéseit, elsősorban az alapdokumentumokban megfogalmazott kritériumok teljesülésére, és a minél hatékonyabb, mindkét oldal számára sikeres kooperáció fejlesztésére ügyelve. A 2000-es első találkozót24 követően évente több alkalommal, különböző formában, szinte napi szinten zajlanak egyeztetések, eszmecserék a kínai és afrikai együttműködő felek között. Megszokottá váltak a magas szintű állami delegációk látogatásai25 - minden alkalommal természetesen népes üzletembercsoport részvételével kiegészülve. A nem túlbürokratizált kapcsolatmenedzsment kommunikációját - ezáltal az együtt2008. tél 85