Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában visszatérjenek, illetve mert nem ismerik a félelmet."46 Bár sokan hangsúlyozzák, hogy csak nagyon cinikus hozzáállással lehet a gyerekeket a felnőtteknél hatékonyabb „munkaerőnek" tartani, tagadhatatlan, hogy Afrikában a felnőttkor egyértelműen a betöltött szereptől és az nem a 18-as számmal jelölt életkortól függ. Hasonlóan fontos különbség nyugati és fejlődő világbeli (esetünkben) afrikai társadalmak között a felelősség kérdésének megértése. A fejlett államokban egyéni felelősség érvényesül: gyermekeik neveléséért, egészséges fejlődéséért az alkotmányok, alaptörvények a szülőket jelölik meg felelősként. Ezzel szemben Afrika nagy részén a felelősség fogalma évszázadok, évezredek óta „kollektív" fogalom. Egy gyerek felnevelésért, társadalmi szerepének megtalálásáért nem csak szülei, de hagyományosan az egész közösség, település, falu is felelős. Az afrikai közösségek nagy részében arról szól(t) a gyereknevelés, hogy a gyerekek megtanuljanak együttműködni, a munkából részüket kivenni, illetve a javakat „megosztani" a csoport többi tagjával.47 Példaként hozható annak a 74 (!) éves angolai asszonynak a visszaemlékezése, aki szerint sokáig nem volt semmiféle számmal jelölt korhatár, hanem az idő múlásával a szülők, a család határozták meg, hogy a gyerekek milyen mezőgazdasági, ház körüli munkában vegyenek részt - miközben szépen lassan felnőttek lettek. Az, hogy ki mikor lett (lesz) teljes jogú tagja a „felnőttek világának" az fizikai és mentális érettségétől függött - és gyerekenként eltért.48 Ennek következményei nemcsak a „gyermekneveléssel" összefüggő tevékenységekben, de a tágabb társadalmi szerkezetben, politikai-hatalmi kapcsolatokban, gazdasági folyamatokban is éreztetik hatásukat. A fentiek alapján könnyen belátható az állítás, amely szerint a gyermek - pontosabban a gyermek közösségben betöltött szerepe - térben és időben egyaránt változó társadalmi konstrukció. Ebből adódóan emberi közösségenként változik, hogy hol végződik a társadalom felnőtt tagjainak gyermekekért való felelőssége, és hol kezdődik a gyerek önmagáért való felelőssége. Bár az államok a gyermekek jogairól szóló 1989-es egyezmény szövegét „tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdeteti eszmények, különösen a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében szükséges nevelni" fogalmazták és írták alá, annak tisztázásával adósak maradtak, hogy milyen külső, nemzetközi feltételrendszer szükséges ahhoz, hogy a fejlődő világ államai is képesek legyenek a megfogalmazott magasztos célokat teljesíteni. A gyerekkatonaság jelensége - Alcinda Honwana szerint - az afrikai posztkoloniális állam válságával magyarázható. Az afrikai (nemzet)állam Búr Gábor által is vizsgált sajátosságai,49 a globális nemzetközi pénzügyi és gazdasági folyamatok, a relatív szegénység, az elégtelennek minősített gazdasági növekedés, az évtizedek folyamán a nemzetközi szereplők által ösztönzött megoldási alternatívák olyan terheket róttak az afrikai társadalmakra - nem elsősorban a politikai-társadalmi elitekre, hanem a tö2008. tél 69
