Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában lekményekben való önkéntes részvételt 16 év alatt ne engedje. Amennyiben mégis sor kerül az önkéntes jelentkezésre, a 18 év alatti gyermeket nemzeti haderőbe addig nem felvenni, amíg hitelt érdemlően nem bizonyítja korát. Miután sok fejlődő országban, különösen Afrikában, a születéskor történő anyakönyvezés kívánnivalót hagy maga után, e követelmény betartása és betartatása éppúgy kevésbé életszerű, mint az a rendelkezés, amely nem állami fegyveres csoportoknak kategorikusan megtiltja, hogy bárkit, bármilyen körülmények között 18 éves kora alatt „foglalkoztasson" (4. cikk). Ettől függetlenül az alsó korhatárok felemelése már összefüggésben van azzal, hogy néhány évvel korábban a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya háborús bűncselekményként definiálta a 15 évnél fiatalabbak fegyveres tevékenységbe való bevonását. A gyerekkatonaság tilalma szoros kapcsolatban van a gyermekmunka nemzetközi jogi szabályozásával, illetve az annak legrosszabb formáit tiltó 182. számú ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) egyezménnyel (ILO Convention concerning the Prohibition and Immediate Action for the Elimination of the Worst Forms of Child Labour) is.28 Az 1999-ben aláírt és 2000-ben hatályba lépett egyezmény 3. cikke szerint a kényszerített gyerekkatonaság (forced or compulsory recruitment of children for use in armed conflict) a gyermekmunka legrosszabb formái közé tartozik - többek között a pornográfia és a drogcsempészés társaságában. A gyerekekre vonatkozó nemzetközi munkajogi normák említése azért fontos, mert gyerekkatonaság megszüntetésén fáradozók hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyták, hogy a jelenség a gyermekmunka körébe (is) tartozik.29 Az opcionális protokoll egyébként bizonyos kompromisszumot jelent a gyerekmunka - a 18 évnél fiatalabbak által végzett munka - totális tilalmát ösztönző ILO és a nemzetközi közvélemény azon része (például a civil szervezetnek minősülő International Save the Children Alliance) között, amely utóbbi szerint a gyerekek érdekeit sokkal hatékonyabban szolgálja a gyerekmunka szabályozása, munkakörülményeik javítása, és csupán a gyerekmunka legrosszabb formáinak tiltása. Ennek gyerekkatonaság intézményével kapcsolatos egyik lényeges összefüggése, hogy olyan területeken, ahol a szervezett gyerekmunka elsősorban mezőgazdasági vagy ipari üzemekben jellemző, a gyerekkatonaság sokkal kevésbé (!) bevett gyakorlat - vélhetően azért, mert a társadalomnak egyszerűen szüksége van a gyerekekre az elvégzendő egyszerűbb munkákhoz.30 Árnyalja a képet, hogy Afrika vidéki területein a ház körüli munkát végző gyerekek (vízhordás, fagyűjtés, főzés, stb.) sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy gyerekkatonának elrabolják őket, mint az urbanizáltabb közegben élők. Ez esetben persze csak korreláció van gyerekmunka és gyerekkatonaság között, az előbbi önmagában nem feltétlenül minősül magyarázó változónak. Mindössze arról van szó, hogy a fegyveres szervezetek számára könnyen megszerezhető utánpótlást biztosítanak az érdemi felügyelet nélküli gyerekek - végezzenek akár munkát vagy legyenek kötöttségek nélküli „csavargók", járjanak csoportosan iskolába vagy éljenek nem megfelelően védett menekülttáborokban - akik ráadásul sok esetben könnyen hasznosíthatók a „háztartásra" emlékeztető módon szerveződő fegyveres csoportokon belül.31 2008. tél 65
