Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Paragi Beáta nak tekintett normák mennyiben egyeztethetők össze a helyi, afrikai sajátosságokkal (4. fejezet). Logikailag indokolt lehetett volna a két fejezet felcserélése amennyiben jog valamely létező társadalmi jelenség szabályozásának igényéből keletkezik, ám a nemzetközi jogi vonatkozások ismertetése nélkül nehezen érthető, miért probléma a gyermek kombattánsként való alkalmazása. A két fejezet relatív sorrendje azt hivatott érzékeltetni, hogy mindaz, amit univerzális értéknek, illetve viszonyítási alapnak tekintünk, az pusztán a nyugati társadalomfejlődés, filozófiai hagyomány eredménye. Az utolsó, ötödik fejezetben - feltételezve, hogy a piac Afrikában is a világ más pontjain megszokott logika szerint működik - azt vizsgáljuk, hogy milyen változók magyarázzák a gyerekmunka jelenségét keresleti, illetve kínálati oldalról. Koncepcionális dilemmák és módszertani nehézségek Szükséges hangsúlyozni, hogy a gyerekkatona(ság), bizonyos okok miatt nem könnyen definiálható jelenség. Ennek oka elsősorban az, hogy módszertani szempontból nehezen vizsgálható társadalmi rétegről van szó. Egyrészt többnyire az összlakosság csak nagyon kis hányadát teszik ki (rare), amelynek következtében bármilyen statisztikailag megbízható országos mintavétel esetén csupán néhány gyerekkatona kerülne a mintába. Másrészt olyan társadalmi rétegről van szó, amely a kutató számára jellegénél fogva nehezen megfogható, nehezen elérhető (elusive).15 Az UNICEF által kezdeményezett akadémiai mérlegelés eredményeként megszületett, a szakirodalom által évek óta klasszikusként kezelt úgynevezett fokvárosi (Cape Town-i) definíció értelmében gyerekkatonának számít minden 18 év alatti személy, aki - tekintet nélkül az általa végzett feladat jellegére - akár reguláris, akár irreguláris fegyveres erőkben szolgál.1,1 Miközben a definícióba kifejezetten beleértendő például a szakács, hordár, hírvivő, felderítő munkakör is, a meghatározás nem utal sem arra az esetre, amikor a gyerek fegyverviselőként (kombattánsként) vett részt valamely háborúban, sem arra, amikor maga a gyerek kereste annak lehetőségét, hogy katonaként vegyen részt valamely háborúban. Hasonlóan problematikus kérdés - legalábbis módszertanilag - a lányok szexuális kizsákmányolása. Miközben a definíció szerint gyerekkatonának minősül az a lány, akit kiskorúként a fegyveres csoport tagjai szexuális szolgáltatások nyújtására kényszerítenek, addig például a második világháborúban a japán hadsereg katonáit (ki)szolgáló koreai nőket soha, sehol nem tekintették a japán haderő részének. Az előző meghatározásból is kiderül, hogy alapvetően három ismérvet kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, gyerekkatona-e valaki. Ezek (i) a kor, (ii) az erőszakot alkalmazó fegyveres csoport jellemzői, amelyhez az illető kötőtik, valamint (ifi) a tevékenység, amelyet a fiatal végez. 60 Külügyi Szemle