Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Fodor Erika: Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben
Fodor Erika vábbá inkább szimpatizálnak azzal a szemlélettel, hogy a Dél-Dél kapcsolatok más természetűek, mint az Észak-Dél kapcsolatok, s azokat nem szabad terhelni különféle megkötésekkel. A civilek ünnepeltek egyedül, de ők is inkább csak azért, mert erre a magas szintű fórumra meghívták őket, s kifejthették véleményüket. Az Accra Agenda for Action 2. pontja megállapítja, hogy egy friss Világbank-tanulmány adata szerint jelenleg 1,4 milliárdan élnek 1,25 dollárból naponta, s a 4. és 5. pont közötti összekötő szöveg elismeri: „We are making progress, but not enough." Ez a megállapítás különösen igaz Afrikára, ahol a szegénység elleni küzdelem, a sok-sok konferencia, sok fontos intézmény felállítása, a strukturált fejlesztés bevezetése, s temérdek okos dokumentum együttesen sem hozott eredményt, sőt bizonyos szempontból romlott a helyzet. Az ENSZ adatai szerint az elmúlt 15 évben 45 millióval emelkedett az éhező afrikaiak száma, s immár elérte a 200 milliót. A lakosság egyötöde egy dollár alatti összegből él naponta. Az afrikaiak az ENSZ tagjainak V4-ét és a világ lakosságának 12 százalékát teszik ki, míg a világ GDP-jének egy százalékát adják, s a globális kereskedelemből mindössze két százalékkal részesednek. A New York-i MFC-t értékelő találkozóra az EU által készített jelentést (Millenium Development Goals at Midpoint: Where do we stand) európai kutatók is megvitatták.19 Egyetértés alakult ki abban, hogy az MFC-k teljesítésének kudarca a szubszaharai régióban végképp elkerülhetetlenné teszi, hogy a nemzetközi közösség speciális fejlesztési megközelítést alkalmazzon ebben a földrajzi régióban. A helyzetet nehezíti, hogy a legtöbb törékeny állam is ebben a régióban van. Ez utóbbiak esetében fel sem merülhet, hogy a fejlesztés több évre szóló országstratégiák mentén alakuljon. Differenciált megközelítésre és új módszerekre van szükség. A partnerség kérdése is más dimenziót kap, s nem lehet sémákat alkalmazni. Az EU vezetői szerint a millenniumi célok teljesítése mellett új, sürgető kihívások jelentkeztek, amelyekre legalább olyan fontos most választ adni, ezek: a növekvő élelmiszerárak, a klímaváltozás és az energiabiztonság.20 Ahhoz, hogy az afrikai szegénység csökkenjen, az új kihívások közös megoldására is rá kell hangolódni a nemzetközi támogatóknak. A New York-i Afrika-fórumon felszólaló Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Nicholas Sarkozy francia elnök egyaránt hangsúlyozta, hogy segíteni kell az afrikai termelőkön, s „zöldforradalomra" van szükség a kontinensen. (Az EU a közelmúltban ajánlott fel egymilliárd eurót az afrikai mezőgazdasági termelők megsegítésére.) Megállapították, hogy hiába növekedett az afrikai országok gazdasága 1994 óta átlagosan mintegy évi öt százalékkal, mindez sajnos nem emelte ki Afrikát a mélyszegénységből. 50 Külügyi Szemle
