Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Fodor Erika: Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben
Fodor Erika Ez az EU esetében konkrétan azt jelentette, hogy 2000-től folyamatosan modernizálta NEFE-jét, s 2007-et azzal zárta, hogy megszületett az első közös európai-afrikai stratégia, amely új kereteket adott az államközi kapcsolatoknak, benne a NEFE-kapcsolatoknak. 2000 és 2007 között hat kiemelkedő esemény, hat meghatározó dokumentum született, amelyekhez az EU és tagországai az afrikai kapcsolataikat igazítják. Az MFC-k meghirdetésén túl, 2000-ben az EU fejlesztési politikájának átalakítása,4 a cotonoui egyezmények megkötése,5 2005-ben az európai fejlesztési politika általános felülvizsgálata, a fejlesztéspolitikai konszenzus6 megszületése, 2005-ben az új EU-Afrika-stratégia7 kidolgozása és 2007- ben közös Afrika-EU8 stratégia megszületése. E közben a 2007-től 2013-ig szóló pénzügyi perspektíva is érvénybe lépett, amelyben a korábbi végrehajtási mechanizmust a felsorolt politikai dokumentumok alapján megreformálták, és új finanszírozási eszközöket alakítottak ki a jobb átláthatóság és a transzparencia követelményeinek érvényesítésével. A felsorolt dokumentumokat ezúttal nem ismertetjük, azok hozzáférhetők, s úgy véljük, tartalmukat a szakmai, egyetemi, kutatói közeg, illetve az Afrika iránt érdeklődő civilszervezetek ismerik. 2005-ben, amikor az EU-Afrika stratégia megszületett, az afrikai országok, s különösen az afrikai országokban működő civilszervezetek részéről felmerült annak az igénye, hogy ne az EU határozza meg Afrika stratégiáját, hanem az afrikai országokkal együtt alakítsák ki az európaiak az afrikai és EU-tagországok közötti közös stratégiát,9 hivatkozva éppen a 2000-ben és 2005-ben megfogalmazott EU-fejlesztési (szakpolitikai nyilatkozatban) konszenzusban hangsúlyozott partnerségre. A közös stratégia kialakítása indokolt volt, hiszen már az I. EU-Afrika Csúcson (Kairó, 2000. április 3-4.) elfogadott dokumentum (kairói nyilatkozat) meghatározta az EU és az afrikai országok közötti politikai párbeszéd szükségességét. Kairóban a nyilatkozat mellett elfogadott akcióterv a politikai párbeszéd öt területét nevesített meg: 1. regionális integráció Afrikában; 2. Afrika bekapcsolása a világgazdaságba; 3. emberi jogok, demokratikus alapelvek és intézmények, jó kormányzás és jogállamiság; 4. béketeremtés, konfliktusmegelőzés, konfliktuskezelés és megoldás; és 5. fejlesztési kérdések. A következő EU-Afrika csúcsot csak 2007 decemberében tartották Lisszabonban, ekkor fogadták el a közös stratégiát. A lisszaboni dokumentumokból megállapítható, hogy a politikai párbeszéd Kairóban megfogalmazott témakörei továbbra is aktuálisak maradtak, s a közös stratégia részévé váltak. Már nemcsak az európaiak, az afrikaiak is válaszokat -megoldásokat - szeretnének találni a felvetett kérdésekre. A vizsgált időszakban az afrikai országok is sokat változtak és változtattak a fejlődéshez való viszonyukon, nőtt a saját fejlődésük iránti felelősségük. Afrika kontinentális méretekben is újragondolta saját erejét, és intézményes átalakulásokkal is megpecsételte célkitűzéseit. Ennek egyik eredménye, hogy az Afrikai Egységszervezet 2002-ben átalakult Afrikai Unióvá, és a 2001-ben létrejött társadalmi-gazdasági programot megfogalmazó NEPAD-ot (New Partnership for Africa’s Development) is magába vonta. 44 Külügyi Szemle