Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 4. szám - AFRIKA - Suha György: Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlődése a szubszaharai térségben

Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlesztése a szubszaharai térségben létrehozott Európai Fejlesztési Alapból (EDF) nyújt támogatást nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységének keretében. Magyarország a 2008-2013-as ciklusban már az alap befizetőjévé válik, s így részt vehet annak tevékenységében. Ezzel a magyar vállalatok előtt is megnyílik a pályázati lehetőség az EDF-ből finanszírozott projektek­ben való részvételre. Ez újabb jelentős exportfinanszírozási lehetőséget nyújt az afrikai piacon megjelenő vállalatainknak. Kihasználására természetesen a cégeknek jól fel kell készülniük, hiszen a donorpolitikát végrehajtó intézmények döntően közbeszerzési és pályázati formában keresik meg és választják ki gazdasági partnereiket, beszállítóikat. Az OECD DAC 41 ENSZ szervezetet, számos pénzalapot és kilenc egyéb szervet tart nyilván az IMF, a Világbank és a regionális bankok mellett. A sikeres pályázati eredmé­nyek elérésének egyik feltétele a helyszíni magyar jelenlét erősítése is. Szem előtt kell tartani, hogy az EU által az Európai Fejlesztési Alap (EDF) keretében Afrikába irányuló támogatások felhasználásának sorsa nyolcvan százalékban a helyszínen, a kedvezmé­nyezett országokban dől el. A magyar helyszíni jelenlét hiánya sok esetben egyben az érdekérvényesítési lehetőség teljes hiányát is jelentheti. A magyar vállalkozások szinte minden érintett beszerzési ágazatban (építőipar, inf­rastruktúra-fejlesztés, áruszállítás például) potenciális partnerek, alvállalkozók, beszál­lítók lehetnek a fejlesztési segélyek, a nemzetközi donorközösség forrásai helyi felhasz­nálásának vonatkozásában. A tradicionális ágazatokon túlmenően érdemes fokozott figyelmet fordítani a biztos forrásallokációt garantáló és egyes nemzetközi szervezetek által preferált olyan területekre, mint a megújuló energiaforrások hasznosítása (például geotermikus energia felhasználása, PV-napcella-gyártás) vagy a környezetvédelmi be­ruházások köre. Az üzleti együttműködésekre nemcsak beszállítóként, hanem a DAC irányelveknek megfelelő PPP programokban történő beruházóként is lehetőség nyílik. Ezek a nemzetközi együttműködés, segélyezés területén azonosított úgynevezett „új üzleti irányok" számos magyar gazdasági szektorérdeket érinthetnek, többek között: • infrastruktúra-tervezés, kivitelezés (útépítés, csatornázás, vasút-modernizálás, repülőtér-fejlesztés); • környezetvédelemmel kapcsolatos szaktanácsadás (hulladékgazdálkodás, erózió­csökkentés, bányarekultiváció); • élelmiszer-biztonsági tanácsadás, ellenőrző intézményrendszer létrehozása; • térképészet, távérzékelés; • AIDS/HIV-kutatás; • oktatás (posztgraduális és távoktatás), önköltséges technikusképzés, tananyagfej­lesztés. A kontinens tehát bőven ad lehetőséget a vállalkozói kreativitás kamatoztatására, mégsem könnyű a cselekvési helyszín és a preferált ágazat kiválasztása. A magyar kis- és középvállalatok számára az lenne a legkedvezőbb, ha a magyar NEFE a teljes szubszaharai Afrikát tekintené fejlesztési partnerének, hiszen ma egyik afrikai ország­2008. tél 39

Next

/
Thumbnails
Contents