Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Biernaczky Szilárd: A hagyományok és Afrika - ma
A hagyományok és Afrika - ma azonban tág tere volt a kisparaszti jellegű földművelésnek, a zöldségtermesztésnek, illetve a termékek helyi piacokon való forgalmazásának. így táplálék volt elegendő, amelynek hatására valóságos menekültáradat nehezedett e kis országra, hiszen nem kellett az odaérkezőknek éhen pusztulniuk. Afrikában a helyi szokások minden bizonnyal ma is sok helyütt, gazdagon és jelentős formában szerepet kapnak a napi életben. Ezzel az európaiaknak is érdemes számot vetniük. Néha a helyzet szinte áttekinthetetlen. Az iszlám terjedése Afrikában a legtöbb esetben nem jelenti azt, hogy a korábbi helyi és a természeti vallást mutató gyakorlat nyomtalanul eltűnt volna, inkább a kétféle praxis egymás mellett létezésével számolhatunk. Európai embert ez a jogviszonyokat tekintve is állíthat különös és nehezen megoldható helyzetek elé. Mondjuk ha valaki gépkocsival áthalad egy településen, s elüt egy állatot - nagyobb és kiszámíthatatlan következményekkel járó baj van persze, ha az áldozat helybéli ember -, nem tudhatja, hogy az állami jog, az iszlám jog vagy a helyi jog szerint kell-e eleget tennie kártérítési kötelezettségének. Az iszlám terjedésének jelei nyilvánvalók. így például Nigéria jelentős nagyságú népességének mára legalább ötven százaléka mohamedán (az eredendően iszlám valláséi hauszák és fulbék mellé a korábban természetvallású szubszaharai népek, így a jorubák és az ibók is nagy számban áttérve felsorakoztak). Ugyanakkor az országban a jorubák körében széles körben él a hagyományos vallási formák jelenlétét mutató orishák (helybéli szentek, de lehet orisha például maga a vas istene, Ogun is) tisztelete, amelyhez többnyire évenként vagy akár gyakrabban megrendezett maszkos szokás kapcsolódik. Elő gyakorlatról van tehát szó. Az ibók egyébként korábban nagy számban keresztény hitre tértek. Etnológusok feljegyzései szerint azonban családi életgyakorlatukban még jó ideig megmaradt egy igen fájdalmas mozzanat a korábbi hiedelemvilágból, miszerint az ikerszülésekből támadt gyermekáldástól minden esetben meg kell szabadulniuk, mert az különben szerencsétlenséget hoz rájuk (az ikerszüléssel összefüggő és tisztító rítusok sorozatát kiváltó, más esetben az egyik vagy mindkét gyermekre végzetes hiedelmek egyébként Afrika minden szegletéből ismertek). Sajátos újkori és az európai értelemben vett urbanizációs folyamatokkal párhuzamos ugyanakkor az a jelenség, hogy amikor a városokban (nemcsak Nigériában), egy-egy negyedben az egy vallási közösségből érkező emberek egymásra találnak, szinte azonnal van jelentkező a papi szerepkörök betöltésére, és a hagyományos vallási forma másodlagosan módon újraszületik városi környezetben (gyakran keresztény elemeket is magába foglalva). Ezek a kötődések persze erőteljesen fékezik a nyelvi asszimilációt (a másik nyelv megtanulását), a város valóságos életébe való beilleszkedést, sőt gyakran atrocitásokkal is terhelt konfliktusokat eredményeznek. Mindenesetre világosan jelzik önmagukban is azt, hogy a városba érkező ember gyökereit veszítve súlyos létbizonytalanságot él át, és ha az eredeti környezetet legalább részben pótló lehetőségbe botlik, akkor kapva kap utána. 2008. tél 21
