Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Biernaczky Szilárd: A hagyományok és Afrika - ma
A hagyományok és Afrika - ma Biernaczky Szilárd M ai világunkat áthatják a „poszt" előtaggal ellátott fogalmak. A legnépszerűbb és immár a társadalom- és kultúrakutatás számos területén alkalmazott kifejezés a posztmodernizmus, amelyet eredetileg csak az építészet területén használtak, és a mai (némileg a globalizmus kifejezéssel párhuzamos) értelmezéssel szemben éppen arra lett volna hivatott, hogy a sematikus egyarcúsággal szemben a helyi sajátosságoknak adjon ismét szerepet. De ha jobban körülnézünk, akkor ezek a szóalkotások már a hatvanas évektől fogva bőségesen beözönlöttek a hazai sajtó (majd pedig a közbeszéd) mindennapi kliséinek a sorába (lásd posztkolonializmus, posztindustrializmus, posztmodernizmus). Napjainkra persze szép számmal léteznek már speciális formái is (lásd posztkommunizmus, posztszocializmus, posztmarxizmus, posztnukleáris korszak, posztglobalizáció, posztkeynesianizmus, posztfordizmus, posztapokaliptikus, posztkeresztény, sőt posztiszlám). Legutóbbi példánk kapcsán persze azonnal felvetődik már annak a fejében is, aki csak a napi sajtóból értesül, mi zajlik az iszlám vallású országokban, az ottani népek életében, hogy ez a bizonyos „iszlámutániság" valószínűleg még jócskán várat magára. Vagyis a Korán sugallta hitvilág még jó ideig mélyen és erőteljesen áthatja mintegy egymilliárd ember társadalmi és kulturális életét. Amikor a „posztkoloniális" Afrika felé fordítjuk tekintetünket (ahol egyébként az iszlám szerepe az elmúlt évtizedekben éppen hogy jelentősen növekedett), ugyancsak aligha térhetünk ki annak a kérdésnek a feltevésétől, vajon milyen szerepe van a múltnak, a hagyományoknak a gazdasági-társadalmi felemelkedés lehetőségeinek latolgatásakor. Már kiindulásul le kell szögeznünk, hogy a modernizmus, a technikai civilizáció, az újabban oly sokat emlegetett fogalom, a globalizáció megszállott prófétáinak (vagy akár mindennapi munkásainak) jövőképet festő előrejelzései mellett és ellenére az afrikai kontinensen (amint a világ számos helyén és népe esetében is) a tágan értelmezett hagyományok, tehát amelyekbe nemcsak a mesemondás vagy az eposzéneklés, hanem a termelési szokások és a mindennapi életet sokban befolyásoló helyi törzsi-főnöki struktúrák is beletartoznak, vélhetően még jó ideig jelentős szerepet játszanak. 2008. tél 17
