Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
The second scramble - a második versenyfutás Afrikáért 8 A konferencián 13 európai ország vett részt, köztük Afrikában nem is érdekeltek, illetve az Egyesült Államok, amely mindenféle gyarmati politikát elvetett. A Monarchiát a közös külügyminisztérium részéről Széchenyi Imre berlini nagykövet képviselte. Afrikai küldött nem vett részt az eseményen. A konferenciával kapcsolatosan 1. Szabó Loránd: „II. Lipót belga uralkodó és Kongó Szabad Állama (1885-1908): historiográfiai áttekintés". In: Harambee. Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára (szerk. Sebestyén Éva, Szombathy Zoltán és Tarrósy István). Pécs: Publikon Könyvek - ELTE BTK, Afrikanisztikai Oktatási Program, 2006. 352-365. o. 9 John Drysdale: The Somali Dispute. London - Dunmow: Pali Mail, 1964.183. o. 10 Julius Nyerere: The Second Scramble. Dar es Salaam: Oxford University Press, 1963. 64. o. Reprinted in: J. K. Nyerere: Freedom and Unity: A Selection from Writings and Speeches. Dar es Salaam: Oxford University Press, 1967. 11 Christopher Andrew-Vasili Mitrokhin: The World Was Going Our Way: The KGB and the Battle for the Third World. New York: Basic Books Publisher, 2005. 429. o. L. még Daniel Tetteh Osabu-Kle: „African Blood for Imperialist Interests: The First and Second Scrambles for Africa", http://209.85.l- 35.104/search?q=cache:pOAWXj4RjYcJ:www.panafricanwisdom.com/Journals/African%2520Blood %2520For%2520Imperialist%2520Interests. 12 Kivuto Ndeti-Kenneth R. Gray-Gerard A. Bennaars, szerk.: The Second Scramble of Africa. A Response and a Critical Analysis of the Challenges Facing Contemporary Sub-Saharan Africa. Nairobi: Paragon House, 1992. 382. o. 13 L. Kovács Máté: „Az afrikai reneszánsz és a kultúra". In: Harambee..., i. m. 242-253. o. 14 Az 1980-as, 1990-es években a kontinensre erőltetett, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank gyógyímek szánt Strukturális alkalmazkodási programja (SAP) ha lehet, még tovább gyengítette az egyes afrikai államok belső pozícióit, sőt az államtalanítás jelszavával azokon a területeken - egészségügy, oktatás, egyéb alapszolgáltatások - is visszavonulásra került sor, amelyek éppen az állami szerepvállalás erősítését kívánták volna meg. Kenya, Malawi és Mauritius volt az első három ország, ahol bevezették a programot az 1980-as évek elején, de az 1990-es évek közepére már a legtöbb kormány kénytelen volt alkalmazni. Az afrikai államok e világbanki program révén még kevésbé voltak képesek saját törvényeik betartatására. Az eredmény a még korruptahb, elvadult piacgazdaság, amelyet az egyes államok szabályozni nem, csupán adminisztratív úton megcsapolni voltak képesek. 15 Dagi Kimani: „Who Will Resist the Second Scramble for Africa?" The East African, October 16-22, 2002. 16 John Ghazvinian: Untapped: The Scramble for Africa's Oil. New York: Harcourt, 2007. 320 o. 17 A koltán egy kolumbitból és tantálból álló ásvány, az elektronikai ipar, főleg a mobiltelefon-gyártás nélkülözhetetlen nyersanyaga. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Kivu tartományban az ottani gazdag lelőhelyek a polgárháború és a külföldi beavatkozás legfontosabb finanszírozóivá váltak, akárcsak az ország más tartományaiban az egyéb ásványkincsek. 18 David Blair vitaindító cikke: „Why China is Trying to Colonise Africa?" a Telegraph 2007. augusztus 31-i számában jelent meg, s az alábbi címen tölthető le: http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml2xmU/opinion/2007/08/31/do3102.xml . 19 Például a Tibet függetlenségéért fellépő aktivisták körében, akik szívesen vonnak párhuzamot Kína tibeti és afrikai törekvései között. 20 Margaret C. Lee: „The 21st Century Scramble for Africa". Journal of Contemporary African Studies, Vol. 24. No. 3. (2006). 303-330. o. 21 A hidegháború alatt a kontinens legtöbb országa maximálisan kihasználta az úgynevezett patronázs rendszert: az afrikai kormányok a szövetségeseik számára biztosított nyersanyagtermelésükért és stratégiailag fontos területeik felajánlásáért cserébe pénzügyi és katonai támogatásban részesültek, ami biztosította hatalmuk és diktatórikus kormányzásuk fennmaradását. Voltak olyan vezetők is, akik a kétpólusú rendszert kiismerve megtanulták, hogyan lehet a nagyhatalmak védőszárnyai alatt megbújva - akár szövetségeseit egymás ellen is kijátszva - minél nagyobb anyagi, katonai támogatást szerezni. 2008. tél 13
