Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
The second scramble - a második versenyfutás Afrikáért Csak a szubszaharai régiót számítva Kína pozíciói ennél valamivel erősebbek ugyan, ám a gyors térnyerés egyelőre csak viszonylagosnak nevezhető. Kérdéses, hogy meddig képes Kína az eddigi ütemben bővíteni afrikai gazdasági kapcsolatait. A kínai nyersanyagimport Afrikából az utóbbi 15 évben másfélszer gyorsabban nőtt, mint a teljes kínai import, egy esetleges lefékeződéskor is hasonló arányú csökkenéssel lehetne számolni. A Kínával kiépült kapcsolatok nem hátrányosak Afrikára, hiszen az olajra és a többi nyersanyagra van másutt is kereslet, Kína így nem képes egyoldalúan diktálni az árakat. Sőt mivel a gazdasági növekedés és a nyersanyagárak emelkedése között szoros összefüggés van, az a tény, hogy 2000 és 2006 között a világ gazdasági növekedésének negyedét Kína adta, ezzel már önmagában is jótékony befolyást gyakorolt az árakra.43 Afrika kapcsolatai Kínával intézményesültek, 2000-ben létrehozták a Kína-Afrika Kooperációs Fórumot (CACF), melynek legfőbb célja a két kontinens közötti gazdasági kapcsolatok erősítése. A fórum csúcstalálkozóit háromévente tartják, felváltva Kínában és Afrikában. A 2006. novemberi pekingi csúcs alkalmából Kína 31 afrikai ország adósságállományát csökkentette. A kitermelőipari beruházásokon kívül nem jelentéktelen az afrikai gazdasági fejlődéshez szükséges infrastrukturális fejlesztésében vállalt kínai szerep sem, utak, erőművek, iskolák, kórházak építése révén. Peking a kapcsolatépítésben az Afrikában élő jelentős kínai diaszpórára is támaszkodhat, 750 ezerre tehető a Kínából elszármazottak száma. Nem csupán Kína a második versenyfutás résztvevője, nyomában van India, Dél-Ko- rea, Malajzia, Indonézia, Oroszország, Törökország, sőt újabban Brazília is. Venezuela, Irán s más országok szintén igyekeznek élni a kínálkozó lehetőségekkel. Az 1990-es években Kínához hasonlóan India is elhanyagolta afrikai kapcsolatait. Kína nyomában járva évtizedünkben gyorsan növelte kereskedelmét - 2007-ben 25 milliárd dollárra valamint kedvezményes hiteleit és befektetéseit.44 Jellemző, hogy a sokáig donor mintaországnak számító Japán csak Kína és India után kezdett diplomáciai offenzí- vába Afrikában. A 2008. májusában Tokióban megrendezett Afrika Fejlesztési Konferencián (1993 óta négyévente kerül sor erre a nemzetközi konferenciára, idén mintegy negyven afrikai állam és kormányfő részvételével) a japán miniszterelnök ígéretet tett, hogy 2012-ig megduplázzák a fejlesztési segélyeket, 3,4 milliárd dollárra növelve ösz- szegét. Ugyancsak ígéretet tett négymilliárd dollár kedvezményes hitel folyósítására, ami szakítást jelent az ország korábbi gyakorlatával, hogy az adósságelengedési program résztvevőinek nem nyújtanak új hiteleket.45 Magyarország és a második versenyfutás Joggal vetődik fel a kérdés, van-e nekünk egyáltalán közünk e második versenyfutáshoz? Aki a külpolitikát mindenekelőtt a gazdasági érdekek érvényesítő eszközének tartja, nyílván teljesen más véleménnyel lesz, mint az, akinek számára a külpolitika 2008. tél ti
