Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Bodó Katalin: A cristero felkelés nemzetközi megítélése
A cristero felkelés nemzetközi megítélése konstatálta, hogy „az ország úgyszólván a római katolikus egyház gyarmata, tartománya lett".20 Sömjén kijelentései egyértelműen kifejezték és egyben tükrözték a mexikói kormány ellenséges viszonyát Rómához már a konfliktus kezdetén. Világszerte, de főleg az amerikai kontinensen és Európában számos ország nyilvánított véleményt a mexikói konfliktus kapcsán. A dél-amerikai államok katolikus szövetségei tiltakozó tüntetéseket rendeztek. Diplomáciai segítségnyújtásról is szó esett: „a Mexikóban állomásozó olasz és angol diplomaták igen komolyan fáradoztak azon, hogy felajánlják szolgálatukat a mexikói kormány és a katolikus egyház között felmerült vitás kérdések elintézésére."21 A belga katolikus ifjúsági szövetség szolidaritást vállalt a mexikói katolikusokkal.22 Spanyolországban, Zaragoza városában tüntetéseket szerveztek, s együttérzésüket fejezték ki a mexikói egyházüldözés miatt.23 Több ország egyházi vezetői is felléptek a mexikói kormány intézkedései ellen. A magyar püspöki kar képviselői a mexikói püspökökhöz intézett levélben csodálatukat fejezték ki az iránt az elhivatottság iránt, ahogyan mexikói testvéreik küzdenek a hit védelmében.24 A délszláv püspökök is levélben emelték fel szavukat a mexikói katolikusokat ért atrocitásokat illetően 25 A cristero felkelés híre gyorsan terjedt Európában, a sajtócikkek azonban kizárólag a felkelés vallási színezetére koncentráltak, a felkelés hátterében lévő földkérdés témája a nemzetközi sajtóban fel sem vetődött. A konfliktus nemzetközi dimenziói közül az Egyesült Államok és Mexikó viszonya figyelemre méltó, hiszen a konfliktus idején nem volt felhőtlen a két szomszédos ország kapcsolata. Az 1920-as években meggyengültek az egyesült államokbeli tőkebefektetések Mexikóban, mivel a Calles-kormány működése alatt hajtották végre az 1917-es alkotmány 27. passzusát, mely kimondja, hogy a föld, illetve a benne rejlő ásványi kincsek az államot illetik meg. Az Egyesült Államokkal való konfliktus alapja tehát a kőolaj körüli vita volt. Coolidge elnök felemelte a szavát a mexikói kormány eljárása ellen, amikor az Egyesült Államok állampolgárainak mexikói földbirtokát agrárreform ürügyén minden kártérítés nélkül kisajátította.26 Az 1920-as évek második felében a mexikói állam a földosztás folytatásának kényszere miatt egyre több földhöz szándékozott hozzájutni. Az egyházi latifundiumok kisajátítása mellett az Egyesült Államok tulajdonát képező földeket is kisajátította, hogy az elégedetlenkedő parasztságot agrárreformmal kielégítse. Az egyházüldözést illetően Coolidge elnök távolságtartó álláspontot foglalt el. Az Egyesült Államokban ugyanis igen sok katolikus azzal a kérelemmel fordult az elnökhöz, hogy lépjen közbe a mexikói egyház érdekében.27 Az Egyesült Államok külügyminisztériuma kijelentette, hogy az amerikai kormány kész beavatkozni Mexikóban az Egyesült Államok állampolgárok törvényes jogainak védelmében, viszont nem hajlandó beavatkozni az ország belpolitikáját érintő ügyekben.28 Érdekes, hogy az Egyesült Államok katolikus püspöki karának levele nem tartalmaz semmilyen utalást arra vonatkozólag, hogy az amerikai kormányt a mexikói helyzetbe 2008. ősz 169
