Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
juhász Adrienn Lilla tett bűnöket is elítélje. Ezenkívül bár kollektív szerencsétlenség történt, a felelősséget egyének viselik. A védekező háború és áldozatiság narratíváira befelé is szükség volt, ugyanis Milosevic háborús opciója a tartalékosok körében sem volt népszerű, akiket demobilizált, hogy végeredményben nem lehetett tudni, kik ellen és miért harcolnak. 1991. szeptember végén Drágán Dragoilovic vallásügyi miniszternek kellett Valjevóba utaznia, hogy győzködje az ottani tartalékos egységet Szerbia háborúval kapcsolatos álláspontjáról. „Azt kell mondanunk, hogy Szerbia nem háborúzik Horvátországgal, hanem ez a szerbek konfliktusa a horvátokkal. Nem mondhatjuk nyíltan, mert akkor Szerbiát agresszor államnak titulálnák. Nem állíthatják, hogy a szerb hadsereg katonái Szerbiáért harcolnak Horvátországban. Ezért nem lehet Szerbiának saját hadserege. Ehelyett Szerbiának a JNA-n belül van serege."40 A relativizálás retorikájában élen járt Ivica Dacic, a Szerbiai Szocialista Párt (Socijalisticka Partija Srbije - SPS, lényegében Milosevic pártjának utóda) elnöke is, a Seselj-féle Szerb Radikális Párt (Srpska Radikalna Stranka - SRS) pedig azóta is Srebrenica és Zepa szerb városok felszabadításáról beszél, összhangban a boszniai szerb vezetésnek a két enklávé elfoglalására adott hivatalos magyarázatával (Srebrenica és Zepa muszlim lakossága nem teljesítette demilitarizáci- ós kötelezettségeit, és folyamatosan zaklatta a szerb közösséget). A Nemzetközi Bíróság ítélete mindezek alapján, bár látszólag kedvez a „szerb ügynek", nagyon súlyos ítéletet hordoz, ami az RS Boszniában maradásának egyik nemzetközi jogi garanciájává válhat: a boszniai Szerb Köztársaság genocidális képződmény, és ezzel gyakorlatilag megkérdőjeleződik létjogosultsága. Tomislav Nikolic, az SRS megbízott vezetője éppen ezért ítélte el a bíróság döntését.41 Ugyanerre hivatkozva kritizálja az ítéletet 2007. február 27-i szerkesztői véleményében Ljiljana Smajlovic, a Politika című napilap főszerkesztője is. Az RS létezésének jogtalanságát sugalló ítélet „nem fogja feloldani a Drina két oldala közötti félreértéseket".42 A koszovói helyzet alakulását is figyelembe véve tehát az ítéletet nem követte népünnepély Szerbiában. A Nemzetközi Büntetőtörvényszék körözötti listáján43 jelen pillanatban négy személy szerepel: Goran Hadzic, 1991 szeptemberétől a szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémi Szerb Autonóm Körzetek (Sprska autonomna oblast) „miniszterelnöke"; Stojan Zupljanin, aki a szerb fogolytáborok koordinátoraként az egész táborhálózatot működtette; a már 1995-ben megvádolt Radovan Karadzic, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke a háború idején; és Ratko Mladic tábornok. Esetükben egyértelműen megállapítható a de jure és/ vagy de facto hatalmi pozíció, az effektiv ellenőrző képesség, és kimutatható a műveleti befolyás. Nem szerepelnek azonban a listán olyan személyek, akiknek - pozíciójuk alapján - feltételezhető a felelősségük. Drágán Obrenovicnak, a Zvornik dandár44 helyettes parancsnokának törvényszéki vallomásából45 az derül ki, hogy 1995 júliusában a Srebrenica környéki fogolykonvojok további sorsához Vasic (katonai rendőrségi) ezredes a palei belügyminisztériumtól kért és kapott utasítást - ebből az következik, hogy civil rendőri egységek mellett a katonai rendőrség is belügyi ellenőrzés alatt állt. A palei 56 Külügyi Szemle
