Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber A francia és a magyar levéltári forrásokból egyértelműen látszik, hogy minden probléma és bizonytalanság ellenére Franciaországban pozitív „országimázs" alakult ki Magyarországról. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az 1956-os forradalmat és az 1989-1990-es változásokat a közvélekedés nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban is egymáshoz kapcsolta. Ugyancsak nem elhanyagolható tény, hogy Magyarországon a változások békésen, tárgyalások útján valósultak meg, ami Párizs szemszögéből nézve nagyon fontosnak számított, hiszen stabilizáló tényező volt. 1989 végére egyértelműbbé vált az is, hogy a magyar ellenzéki vezetők közül elsősorban Antall Józsefre, mint a leginkább felkészült személyre lehet építeni, vagyis a „jövő embere" szerepre őt tartották leginkább méltónak. Nem volt tehát kétséges, hogy Mitterrand elnök ismét Magyarországra látogat. Abban a történelmi helyzetben, amikor már sok minden megtörtént, de még nem látta senki az út végét, egy biztos és stabil kelet-európai partner nagyon kellett a francia diplomáciának. Európa jövőjének kérdésében ráadásul a rendszerváltozás „lázában" égő és az európai gyökereit nyíltan hangoztató Magyarország megfelelő partnernak tűnt az európai intézmények megerősítését és egy konföderatív alapon működő új Európát célul tűző mitterrand-i diplomácia számára. A francia köztársasági elnököt még Grósz Károly hívta meg ugyan magyarországi látogatásra, de ez az út már teljesen más nemzetközi és magyar belpolitikai körülmények között valósult meg. A magyar kormány célja Mitterrand elnök magyarországi látogatásával kapcsolatban elsősorban a legfelsőbb szintű párbeszéd folytatása és a franciák támogatásának biztosítása, illetve a nemzetközi helyzetre vonatkozó francia vélemények megismerése volt. Magyar részről ugyanakkor egyértelműen be akarták mutatni Magyarország külpolitikáját, és ki akarták használni azt a kedvező lehetőséget is, ami a franciák részéről Magyarország irányában megmutatkozott.85 A francia diplomácia 1990 elején továbbra is teljesen bizonytalannak értékelte a magyarországi belpolitikai helyzetet, amelyet gazdasági nehézségek, vagyis eladósodottság, munkanélküliség és infláció terheltek. Egyértelműen a kommunizmus visszautasításában látták azonban azt a motívumot, amely leginkább jellemezte a politikai, társadalmi hangulatot, és egyáltalán nem tartották kizártnak a kommunista utódpárt hamarosan bekövetkező választási vereségét. Pozsgay Imre köztársasági elnökké történő megválasztásának esélyét - az 1989. november 26-ai népszavazás eredményeinek ismeretében - egyre csökkenőnek tartották.86 Magyarország nemzetközi helyzetét az év elején már egyértelműen kedvezőnek ítélték, és úgy értékelték, hogy az 1989-ben végbement politikai változások következtében a szocialista táboron belüli elszigeteltség is megszűnt. Világosan látták ugyanakkor, hogy a korábban meglévő problémákat, illetve az újonnan jelentkező anomáliákat (a romániai magyar kisebbség helyzetét, a bős-nagymarosi gát miatti vitát Prágával, a PHARE programban való részvétel kérdésében Lengyelországgal megerősödő rivalizálást), a Varsói Szerződés és a KGST jövő140 Külügyi Szemle
