Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
A magyarországi rendszerváltozás a Quai d'Orsay szemével Európában. Mitterrand elnök tehát óvatosnak mutatkozott, és inkább az úgynevezett reformkommunista irányzattal értett egyet, amely a „demokratikus szocializmust", vagyis a fennálló politikai-társadalmi rendszer reformját kívánta. Ráadásul Mitterrand úgy gondolta, hogy Lengyelország és Magyarország kivételével a demokratikus ellenzék gyenge, vagyis nem látott érdemleges politikai alternatívát ezekben az országokban. Ehhez a személyes felfogáshoz járult hozzá az az alaptétel, hogy francia részről elsősorban a mindenkori „hivatalos" állami és pártvezetőket tekintették „partnernak", vagyis hivatalos formában nem támogatták az úgynevezett „ellenzéket" egyik országban sem. Mitterrand elnököt valójában rendkívül érdekelték Gorbacsov pártfőtitkár elképzelései az úgynevezett „új Európáról", amely francia értelmezés szerint azt jelentette, hogy a Brit Nemzetközösség mintájára a Szovjetunió és a kelet-közép-európai kisállamok viszonya átalakul korlátozott szuverenitású partnerek viszonyává. Jellemző azonban, hogy ekkor még francia részről fel sem vetődött, hogy érdemben túllépjenek az európai status quo keretein, és valós alternatívát mutassanak a kelet-közép-európai kisállamok „útkeresése" számára. Minden ellentmondás és óvatosság ellenére Párizsban egy új diplomáciai offenzíva vette kezdetét, ezt mutatta, hogy Laurent Fabius miniszterelnök első útja az NDK-ba vezetett, miközben a Franciaország Balkán-politikája miatt fontos Albániába Jean-Michel Baylet külügyminisztériumi államtitkár látogatott, mivel Enver Hodzsa diktátor halála után - ellensúlyozandó a növekvő német befolyást - a francia diplomáciai jelenlét súlyát növelni kívánták. Ebbe az általános francia keleti nyitási politikába illeszkedett, hogy 1985. december 4-én Párizsban fogadták a nyugati országok részéről még politikai karanténban tartott Jaruzelski tábornokot is, a döntéssel Párizsban kettős célt kívántak elérni. Egyrészt szerették volna biztosítani, hogy a francia részről mindig is fontosnak tartott lengyel kapcsolat megmaradjon, másrészt „üzenni" is kívántak a saját szövetségeseiknek, vagyis demonstrálni azt, hogy Franciaország mindig, bármilyen körülmények között a saját politikáját kívánja folytatni. Ebbe a politikába illeszkedett bele a lengyel párt- és katonai vezető „váratlan" és csak néhány órás párizsi megállása is. Magyarország vonatkozásában francia részről leginkább a rendszer stabilitása volt az a tényező, amit már a nyolcvanas évek elejétől, főképpen Mitterrand elnök hatalomra jutása után értékeltek, és érzékelték a magyar kül- és belpolitika változásait, az újbóli óvatos nyugati nyitási politikát.33 Párizsban támogatták, hogy a Helsinki-folyamat eredményeként Budapesten rendezzék meg a Kulturális Fórumot (1985. október 15.-november 25.), melynek francia értékelés szerint Budapesten nagy jelentőséget tulajdonítottak.34 Ezen a rendezvényen, amely kétségtelenül kiemelt diplomáciai jelentőségűnek számított, a francia diplomáciai küldöttség értékes és tevékeny szerepet játszott,35 így francia részről a magyar rendszer (vagyis a kádári Magyarország) is jelentős támogatást kapott. Párizs ugyanis ebben a rendezvényben is a kelet-nyugati kapcsolatok (a konfliktusok és az együttműködés) blokkokon kívüli és egyre inkább 2008. nyár 133
