Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban megtartása"). Az új neokon világpolitikai elképzeléseket három, azóta elhíresült dokumentum foglalja magában: a Pentagon által 1992-ben készített Defense Planning Guidance, amelyen a lehető legnagyobb titoktartás közepette munkálkodott Paul Wolfowitz és Lewis Libby (ezt a The Washington Post és a The New York Times szivárogtatta ki.). Lényegében ez tartalmazza egy potenciális hatalmi rivális „eltiprásának követelményét". A második a PNAC által 2000-ben napvilágot látott Rebuilding America's Defenses, ez olyan neokonok kézjegyeit viseli magán, mint William Kristol, Robert Kagan és Bruce P. Jackson. Mondanivalójában hangsúlyos Európa (főleg Nyugat-Európa) felemelkedésének meggátlása (Washingtontól való függőségének erősítése), illetve dezintegrálása a keleti bővítések nyomán, és a NATO szerepének kétségbe vonása. A harmadik a hivatalos kormányprogram rangjára emelkedett The National Security Strategy of the United States. A dokumentum, mely a preemph'v beavatkozás tételét középpontba állító úgynevezett Bush-doktrínát megfogalmazza, nyíltan természetesen nem nevezi másodrangú partnernek Európát, de inkább az eseti partnerség az, amit a jövő útjának tart a transzatlanti kapcsolatok szempontjából.106 Ez a heves Európa-elle- nesség kisebb részben táplálkozik egy „daccal vegyes büszkeségből", másrészt pedig abból a valóban megalapozottnak tűnő felfogásból, hogy Európa, amellett, hogy katonailag az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokra támaszkodott, leépítette haderőre szánt kiadásait, ám ennek ellenére beleszólást követel magának a nemzetközi ügyek intézésébe. Ez az elutasítás nemcsak Európával (ezen lényegében Nyugat-Európát kell érteni, nem az olyan biztos Amerika-barátokat, mint Lengyelország), hanem mindenféle világszervezettel - elsősorban az ENSZ-szel - szemben áll fenn, amelyről úgy tartják, hogy csak „gúzsba köti" az Egyesült Államok cselekvésre kész kezét. A konzervatív aktivista külpolitikai másik állandó tétele Izrael Állam létének biztosítása. Ez a „doktrína" három fő princípiumra vezethető vissza, amelyek között fontosságuk vagy súlyuk tekintetében nehéz különbséget tenni (attól függ ugyanis, hogy mennyire tekinthető Izrael támogatása ideológián nyugvónak vagy egyszerűen csak pragmatikus politikának): az első kettő az amerikai jobboldalon általánosan elterjedt nézet - csak a Buchanan-féle szárny nem osztja ezeket. Egyrészt az úgynevezett keresztény cionizmusról van szó, másrészt arról az általános szimpátiáról, ami a konzervatívok között a zsidóságot övezi, és amely az ősi Izrael népe és Amerika új pionírjai között húzható párhuzamra, illetve a „kiválasztott nép" tudatára vezethető vissza (az Egyesült Államok az „Új Jeruzsálem" felépítése stb.). A keresztény cionizmus a Bibliát szó szerint (vagy talán azon is túl) értelmezi, akképp, hogy Krisztus második eljövetele előtt minden zsidónak vissza kell térnie a Szentföldre (azaz vissza kell állítania Izraelt), mert csak ott térhetnek meg, és válhatnak kereszténnyé.107 A harmadik szempont, amit figyelembe kell venni a neokon Izrael-politikánál: a neokon politikusok és gondolkodók (legalábbis első generációjuk, Kristol, Dániel Bell, Lipset, Nathan Glazer vagy Podhoretz) jó része zsidó származású, bevándorló csalá2008. nyár 119
