Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Szánthó Miklós Evolúció, antikommunizmus, külpolitika97 „The Communist vision is the vision of Man without God" 98 „Constitution is one reason why socialism made so little progress in America"99 Irving Kristol a neokonok külpolitikai meggyőződését ekképp zanzásítja: hazaszeretet, egy lehetséges világkormány elvetése, a barát-ellenség ellentétpár világossá tétele és a demokrácia kérlelhetetlen védelme.100 Ez mindösszesen annyit jelent, hogy az Egyesült Államoknak potenciális hatalmát ki kell használnia a demokratikus rend világszerte történő terjesztése és a globális béke érdekében. Elvi szinten felsejlik hát, hogy nem egyszerű megalomán politikáról van szó: ahogy a belpolitikában, a külpolitikában is hangsúlyos szerepet kap a moralitás és a szilárd elvi álláspont (hogy ez miképpen valósul meg napjainkban, persze más kérdés). Két gondolatjátszott (és játszik jelenleg is) meghatározó szerepet a (neo)konzervatívok világpolitikai gondolkodásában: az antikommunizmus és az Izrael-pártiság. Nem állítható, hogy minden szinten egyetértenek ezekben a kérdésekben a konzervatívok, ám relatív egységessé válásukat egy időben ezek idézték elő. Az antikommunizmus mind külföldön, mind belföldön nagy hangsúlyt kapott a konzervatív politikában a második világháború után (olykor már paranoiával vádolták ezért őket). A 20. század második felében a konzervatívok között a kommunisták elítélésében alakult ki konszenzus, és a problémához szorosan kapcsolódott az Egyesült Államok külpolitikai irányvonala. Nem mindegyik konzervatív támogatta az aktív külpolitikai antikommunizmust - például Kirk, Robert Taft republikánus politikus vagy az America First izolacionista mozgalom sem, amely már a világháborúba történő belépést is ellenezte. A belpolitikait már annál inkább (ez az antikommunizmus azonban véleményem szerint nem teljesen azonos az európaival - az egyesült államokbeli inkább ideologikus, a kommunizmusban a magántulajdon, a kapitalizmus és az egyéni szabadság eltipróját látja; az (kelet-)európai antikommunizmushoz mindezek mellett a történelmi tapasztalat, az „éreztük a bőrünkön" hozzáállás is kapcsolódik) Az ötvenes években több antikommunista szervezet, bizottság körül tömörültek a hasonló nézeteket vallók (American Committee for Cultural Freedom, Congress for Cultural Freedom, majd International Association for Cultural Freedom - utóbbi kettőt a CIA „szponzorálta"). Egyik legjelentősebb - ám nem voluntarista, hanem képviselőházi - bizottság volt a House Committee on Un-American Activities (HUAC, Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság), Joseph McCarthy szenátor vezetésével. Ennek a - nem neokon, 116 Külügyi Szemle
