Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban sosem állt távol „Az Ügynek" tekintett konzervativizmus melletti határozott, agilis kiállás: ideológiai krédójukként érdemes csak belenézni a közzétett „A legkártékonyabb könyvek a 19-20. században" top 10-es összeállításba. Itt találhatók Marx, Hitler, Mao Ce-tung, de Nietzsche, Comté és Keynes művei is.81 Az „igét" nem csak heti kiadásban terjesztik, hanem jól működő online könyv- és ajándékküldő szolgálatot is üzemeltetnek, telis-tele a konzervatív mainstream és alternatív írók műveivel, jobboldali termékekkel.82 Ha nem is neokon (mostanában kifejezetten aktívan kritizálják a Bush által fémjelzett politikát), de a legrégebbi múltra visszatekintő lap a The New Republic (1914 óta adják ki, heti 85 ezer példányszámmal). A jelenleg Martin Peretz főszerkesztő által dirigált hetilap a nyolcvanas évek óta támogatja az intervencionalista, Izrael-barát politikát valló politikai irányzatot.83 A fentiek csak a jéghegy csúcsa, olyan konzervatív szellemi táplálékok tartoznak még ide, mint a művészeti-kulturális folyóiratként számon tartott The New Criterion; a vallási-közéleti, Richard Neuhaus szerkesztette havilap, a First Things; az internetes Insight Magazine, és a The Washington Times napilap (mindkettő a News World Communications tulajdonában áll; utóbbi kifejezetten ellenfele a liberális színezetű The Washington Posfnak).84 Nem neokon, hanem inkább a paleo/szociális irányzathoz áll közelebb a The New Americanß5 A folyóiratok mellett meg kell említeni még a Basic Books könyvkiadót is, amely jelentős munkával és kiadványokkal járult hozzá a konzervatív szellemi élet felpezsdítéséhez. A vállalat egyik vezetője volt egy időben - ki más, mint - Irving Krisol.86 A dollárok és az észközpontok A szándék és az olyan szervezőtehetségek, mint Kristol vagy Weyrich azonban önmagukban nem mentek volna semmire. A nagyszabású ellenhadjárathoz, „culture warhoz" pénzre és befektetőkre volt szükség. Ám erre sokat várni nem kellett - ugyanis nem csak a neokonoknak nem volt szimpatikus a túlzott mértékű adóztatás, a baloldali- szocialisztikus politika és a már-már gigászi méretű szakszervezeti mozgalom. Nem tetszett ez több nagyvállalkozónak sem az Egyesült Államokban, és megtalálták az utat az új politikai áramlat felé (vagy legalábbis az új jobboldalhoz).87 Ok támogatták aztán nagyobb összegekkel - olykor több tíz-, illetve százmillió dollárokra kell gondolni - az agytrösztöket, szolgáltattak tőkét az alapítványoknak, hogy olajozottan működjön a gépezet. A nagyobb olvasó- és nézőközönséget vonzó média mellett létrejött az igazi szellemi, intellektuális háttérbázis. Hasznuk óriási, hiszen a politikai-közéleti értelmiség, a párt, a különböző lobbiszervezetek (olykor ők maguk azok) számára elemzéseket, kutatásokat, akcióterveket készítenek, alapos információkkal bíró tanácsot adnak, tudásanyagot exportálnak, szakpolitikai kérdésekben fejtik ki véleményüket. Működnek kutatóintézeti, alapítványi formában, lobbitársaságként, továbbképző intézetként. Definíciók mentén nem lehet igazán kategorizálni ezeket, hiszen tevékeny2008. nyár 113
